Jakartában ért az este. Leraktam a csomagmegőrzőben a nem kevés túlsúlyom, így megszabadulva pihekönnyű 20000 Rp-ért egy órás buszút röpített a Gambri pályaudvarhoz. Innen motoros fazon vitt a Jaksa Jln-hoz, ami a Lonley P szerint egy turistás, szállásos, sétálós negyed, közel a Nemzeti Múzeumhoz. Meg a Sukkoro “erekcióhoz” azaz az Indonéz fallikus szimbólumnak titulált nagy obeliszkgyanús, kilátós valamihez, ami a helyi felvonulási park közepén áll. Szörnyű, mozgalmi dalokat visz a szél, nagyon szocreal feeling, időutazás gyanner élmény.
110.000 Rp szállás Tatort nevű helyen, szomszédban scampilakoma, egy háztömbséta, majd a fodrásznál fejmasszázsos hajnyírás előzte meg a tényleges expedíciót.
Jakarta nem turistás hely, mert a giga nagy felvonulási park körbejárása után sikeredett csak a múzeumba bejutni. 10.000 Rp igazán jelképes érte. Késve, 11-kor megjött az angol nyelvű idegvez, de arra már fordított irányból végeztem a tárlattal. Megérte, erre akkor jöttem rá, mikor telefonra vadászva a Mangga Plazaban émelyegtem a sok üzlettől, meg az árukínálattól. Utóbbi hangyányit sem volt kulturális, még kevésbé szép és jó. törlendő a hasznos és kedvenc sportjaim listájáról. Komputerhez vettem adaptert, kiswinyót, meg pár rongyot öltözni, aztán egy masszázs (60.000 Rp csak!) után indultam is a reptérre. Mit mondjak, kisebb kaland volt kiérni, aztán hozzájutni a csomagomhoz, mert alig sikerült visszatalálni oda, ahol hagytam. Nulla várakozással szálltam a gépre, tehát azért ki lett centizve az indulás. Continue reading ‘Sajtos Lángos’
Popularity: 2% [?]


Mert mást nem ad a tenger. Más nem jut az asztalra.
Kellemes Karácsonyt ugyan nem kívántam eddig, de remélem mindenkinek szép, meghitt ünnepben volt része. Utólag is békét, békességet, nyugalmat a Karácsonyhoz, amelyet erre felé kicsit másképpen élünk meg. A fehér ember hozta el ide magával, az esőerdőkkel borított trópusi szigetekre. Itt bizony hiány van a hóesésből, a száncsengésből, no meg a gyanta illatú díszes fenyőkből. Nincsenek évszakok, így aztán nem változott semmi sem az ünnepekre: minden olyan, mint az auguszusi nyár: a Nap hétágra tűz, a hullámok pedig a finom korallhomokos parton lágyan törnek meg. Igazán idilli, csak hát gyakorlatilag minden és mindenki távol van, akik amik a Karácsonyt azzá teszik ami lényegében. Persze ki tudja, milyen is az a bizonyos igazi? Gyerekkori nosztalgikus emlék, hiszen az idők mindent megváltoztattak, mások vesznek körbe mikor meg kell állni szent este, ahogy az idő is megáll egy pillanatra. Mágikus pillanatok ezek.
Katz hosszú hajó, nagy orrú árja zsidó srác. Két közös vonásunknak köszönhetően akadtunk össze: ugyanott laktunk KL cityben és ugyanolyan hirtelen kellett mindkettőnknek indonéz vízum. Egyébként Uruguay polgára, budapesti nagyapával, magyar kuzinokkal. Éreztem én az elején, hogy nem egyszerű a társas utazás, de szólóban meg uncsi. Míg én felkészülten álltam a feladathoz, addig Katz komám nem rendelkezett sem fényképpel, sem kitöltött vízumkérő lappal, se pénzzel, sőt, még csak a követségre való belépéshez elengedhetetlen hosszú nadrággal sem. Szép kezdés…
Kalle: 21 éves, finn ifjú titán, éppen leszerelt sorköteles katona (finnlandon ez 9 hónap), fanatikus búvár jelenleg advanced szinten. Éppen Thai felől érkezik, merült az Andamanon, és
Azaz Kuala Lumpur rövidítve. Harminc perc gyalogséta a reptéren, míg elérem a kijáratot, pedig nincs csomagom. Istenkém, erről álmodtam mindig, pakk nélkül utazni, ami egy régi vágású búvárnál lehetetlen: saját cuccal merülünk. Maga az Airasia LCC (Low Coast Class) reptér átlátható, jól szervezett és olcsó. Az eddigi repterekkel ellentétben itt nyugodtan le lehet ülni enni, inni, nem kerül süti kávé program egy amúgy normál főétkezés árába. Két busz közül választva, meglepő olcsón (1,4 EUR) úton is vagyok a központ felé, ami több mint egy órás busz út!