Archive for the 'Montenegro' Category

Thermalpark – élménymerülés



OLYMPUS DIGITAL CAMERAÉlményfürdő! Meg amúgy merülés. Végre rászántuk magunkat, hogy Szentgotthárdra is ellátogassunk, hiszen téli időszakra, tréningekre és védett vizi merülésekre kiváló helyszínt nyújt. Mi nem ismerünk gotthárdi búvárokat, ők meg valószínűleg nem ismerik a búvárkodást, sem minket. Nem volt nehéz döntés, hogy jöjjünk.

A belépéskor egy névsort készítettünk és hagytunk a recepción, visszafelé ez alapján adtuk le a kapott chip-órákat. Ezekkel az órákkal lehet az élményfürdő területét látogatni, fogyasztani az étteremben, vagy pedig ha valaki csak úszni, merülni akar, akkor kedvezőbb úszótarifával chekkol belépéskor. A felszereléseket először a pénztár előtti nagy területen tettük le, átöltöztünk és utána vittük a medencetérbe. A medence túlsó oldalán gyakorlatilag nincs látogatói forgalom, így a felszereléseknek járó területet kényelmesen használhattuk. Kicsit hosszú volt ugyan, átkelni az öltözőn, egy léptetőkapun és egy “vízesárkon”, körbe a medence mellett elgaloppozni, de nem legalább nem kellett emeleteket lépcsőzni. Nem, ez nem panasz, hanme búvársors, hiszen máshol is hasonló távokat kell megtenni a merüléshez (emlékszik valaki Sveti Marinára?)

Tehát a második serpa futam után, a szélső sávon, komfortosan tudtunk beöltözni és vízre szállni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


Lehet nézni, hogy mit csinál egy búvár, érdekes a felszerelés, meg amit a messziről jött ember mesél. A dús látványhoz szokott mozilátogató bizony jó, ha tíz percet időz az eseményt nézve, amit a búvárok megjelenése testesít meg. A békaember lemerül, buborék jelzi útját, látnivalót már nem prezentál. Ezért döntöttünk úgy, hogy most is alkalmat adunk a kíváncsiaknak, hogy maguk is “békabőrbe” bújjanak, azaz kipróbálják a békaemberkedést. Erre délután fél háromtól került sor.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


Jöttek is az érdeklődők, tömött sorokban, amikor már azt hittük, hogy két óra alatt sem tudunk eleget tenni a merülni szándékozók igényeinek. A sor nagyobbik fele csak nézőnek jött, míg az elszántabbak egy más után, egy órán keresztül úszhattak egy emlékezetest, lélegezve, lebegve a víz alatt néhány percig búvár módra. Erről készült pár fotó, amit itt tudtok elérni.

Thermalpark, 2015 február 1. 49 fotó

Összegezve a napot: örülünk, hogy partnerként kötődhetünk ezentúl a Thermalparkhoz és tervezhetünk tréningjeinkből Szentgotthárd városába is. Február elsején, vasárnap, sok embernek szereztünk örömet, a búvárkodás élményével gazdagítva kicsit és nagyot. Visszajövünk!

 

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Úti jegyzetek

raftingerek.jpg

Banja Luka: rafting lett a mulatság, amit Pasic haverunknak köszönhetünk. A srác ezüst érmes folyami európabajnok, lehet, hogy a folyó szelleme a keresztapja. Mindent tud a helyről, a folyóról, az örvényekről, amikről gyakorlatilag folyamatosan beszél. Igen jó vezetést kaptunk, 19 kilométert húztunk a Vrbacon, amiben alig volt víz. Legjobb az április-május akkor igazi fehér víz amiről beszélni érdemes. Sok egyéb is kiderült, de azt majd a Weking főhadiszálláson teregetem ki – hiszen jó lenne egy kis túrát lehozni ide, van egy hétre való ötletem Bosznia témára.

A hegyekben aludtunk, ki kocsiban, én spec bivakolva egy letérő út végén. Innen mentünk tovább, hogy egy másik régi tervünknek engedjünk teret: ugrás.

Már olyan hírek is kerengenek, hogy a mostari hídról ugrottunk – ami nem igaz. Csak a fele olyan magas tréning toronyból kóstoltuk be a folyót. Nyelvtanilag tehát igaz: ugrottunk Mostarnál. Miután még mindig tudtunk Mostarban mit fotózni, ráadásul reggel korán még a turisták előtt megtehettük ezt, pár órát rá is szántunk. A foto múzeumban archiv felvételen nézhettük a hadi állapotokat, a híd szétlövését. Hajmeresztő volt nézni, viszontlátni a helyet élőben, érezni a levegőben a halált. Kicsit, mint mikor az ember a mélybe néz és a tériszony szele megcsapja.

Continue reading ‘Úti jegyzetek’

Crna Gora

Fulledt netcaffe. Ovarosi forgatag. Visszacsoppentunk az elmult nyarak vilagaba: nincs ekezet, van millio lepcso a celig. Igen, Hercegnovi megint, avagy egy hetbe suritve Montenegro, benne par dolog, ami eddig kimaradt. Felfedztuk Banja Luka cityt, eveztunk A Vrbacon, ugrottunk Mostarnal a folyoba, turaztunk, strandoltunk es persze targyaltunk a velheto legjobb kapcsolatainkkal.

A tenger homalyos, szezonvegi, furdeni hideg, a hangulat bameszkodni forro. Az esti divatbemutatot soroskorso mellett jo vegignezni, mig minden kategoria felvonul, szarad a szaj, legurul a huus keseru ital. Ha valaki nem tudna, milyenek a szerb forma1-esek, itt egy ravezeto video, amit a “mellesleghez” kaptam. Mi nem mertunk fotozni. Ertheto, nem?

Ha eddig nem derult volna ki, mit keresunk itt, az nem kerdes: a jovo evi lehetoseget merlegeljuk. Az idei szezont total kihagytuk, ha ugy tetszik megszuntunk itt mukodni. Persze Piszkos Fredunk, Dragan szaki most is kihuzott a kalapbol valami erdekes meglepetest: evolution, ez a rebreather kedveloknek mondhat valamit azt hiszem. Hat, nekem is elakadt a szavam. Ugyhogy folyt kov.

Ford dícsérete

Itthon vagyok. Ébredek lustán és elégedetten: csoda történt! Kicsi kocsim, a 27 esztendős Ford Escort 1.6 D, alias DAFU hazahozott, teljes cuccokkal, a mostari úton, a fekete hegyek földjéről! Ez miért bravúros kaland? Maga a nyár elejei indulás is merészség volt: de hát az erőforrások ha vannak, azokat használni kell.

Kicsi Ford pedig ki lett használva. Húszonx db palack, meg pár utas a raktérbe, nem gond, de ha valaki ismeri a kikötői serpentint, meg a magistrálra menő kaptatót Hercegnoviban, akkor ezt kifejezetten nem ajánlja a kocsinak. Márpedig minden nap halálra pakoltan futottuk meg ezt az etapot a külső telepről oda-vissza. Be is horpadt a fenéklemez a raktérben – hullámos mint a denevér szárnya. Az olaj az itthoni szervízek ellenére folyik a hajtóműből: olaj nélkül meg… nos töltögetem utána, de nem egészséges hangok kelnek szárnyara a emelkedők leküzdésekor. Szerelőt emlegetjük, míg nagy sokára el is kerül hozzá. Húsz EUR és a kocsi fut. Hazamenetel előtt átvizsgálás, indexcsere (itthonról Apám küldi a pakkal) kicsi mosás: és útra kész a gép. Meg a mentőexpedíció is tervezve.

Optimizmusból élünk, de ez most olyan, mint az orosz rulett: golyó már a csőben, cső a halántékon, a ravaszt meg épp meghúzod. Az, hogy a golyó nem talál, az elég lehetetlen. Az is annak tűnt, hogy hazaérek a kocsival. Márpedig hazaértem, dicséret a német iparnak, kicsi kocsimnak, Apámnak, meg a nagy adag gondviselésnek. Valakinek nagyon meg kell ezt köszönni, az egész Montenegrót, a nyarat. Hát köszi Mindenki, sokaknak jobban is. De legjobban Dafunak, az én kis hű, öreg négykerekűmnek, aki nem hagyott cserben.

Továbbiakban: oldal színesedik képekkel, lesznek cikkek, mint pl. Budva, Mamula kút merülés, kamerateszt, Titánok arca, egy új roncs merülése a la trimixel, avagy hogy lettünk tech dive center, no meg jönnek az őszi programok: Vörös tenger, Adria és a búcsúzás: télen Indonézia. Bőveben most már akár személyesen, él az itthoni kontakt.

Technikaszakkör


okosok.jpgSuccer – ahogy az angol ejti a szót, hangzás és jelentés között mutat némi rokonságot a két nyelv esetünkben. Mert bizony szóban forgó technikai foglalkozásunk egy nagy sz…pás! (bocsánat!) Szóval két vándordiák érkezik nagy fekete szárazruhákkal, dupla palackokkal és egy trimix töltőpanellal. Ami “profi” üzembehelyezését Dragan profin bemutatja. Hipp-hopp, a titkos palackkupack felfedi titkát: nem ócskavas sem lomhalmaz az eresz alján gazzal benőtt rejtek: ez kérem oxigén esszencia! Hümmög a munkabiztonsági szakember, de csak ha nincs két lába, hogy futásnak eredjen. Magam is igyekszem azért a kompresszortól messzebb figyelni a beüzemelést, bár aggodalomra semmi ok: többszörös biztonsági vezérlés van a gyári, precíz panelbe integrálva. (Nem lehetsz elég pesszimista és precíz dörmögi a süket félkarú gákeverő szakember valahol az elmém mélyéből előprojektálódva) Mivel nem csak óvatos, de éhes is voltam, elmentem kajáért. Meg még sokfele virgácsoltam, mire üzembe lett helyezve az egység. Amúgy a manual mindent egyértelműen leírt, de nem akartam okosabb lenni, mint barátaim hárman együtt.

Helyi gyors gasblender tanfolyam: a kis áramlású Helium, illetve a nyolc bar nyomású Oxigén a panelen belül keveredik. Egy szelep és két szenzor irányítja, adagolja és figyeli a keverési arányt, ami rögtön mehet a kompresszor szívó nyílásához, majd onnan a palackba.

trimix_panel.jpgtrimixer.jpgtrimixer2.jpgNa, az egység beüzemelése és az első keverések hosszas fejvakarásba kerültek, de az Alfa Team ezt is leküzdötte. Innentől pedig nincs akadály: mehet a mélymerülés. Gyerekek: trimixel Tihanyon egy jó huszonöt percet? Milyen lenne az mi? Akkor meg nem is meséltem a Zenta és a többi mostoha mélységbe nyugvó roncs megmerüléséről…Vége a zacskós instant héliumnak! (lsd. Zenta töltés anno)

Mindenek ellenére három nap tréning, keverési próbák, míg expedíciónkra kezdjük tölteni a keverék gázos palackokat. Trimix meg durva nitrox… A többi titok, ahogy az is, hogy hova megyünk. Hír lesz – mondja Dragan, sokat sejtetően és megsúgja: Maybe new wreck! Szóval készülünk, bár én csak nézek kukán, hisz nem értem még mindig, hogy honnan milyen technikám lesz a tervezett hetvenes akcióhoz. De ki nem hagynám.

Mamula alatt

Szerbül Bunar, magyarul ciszterna. Június óta bizarr ígéretként lebeg ez a szó, mikor is helyi bossunk a Mamula erődje alá merült. Meg egy nagy göngyöleg kötéllétra súlyosbítja a fenyegetést, amit a sors és annak Dragan nevű végrehajtója kínál.

mamula1.jpgMajd hülye leszek kihagyni, gondolom, mikor letekintek a mélybe, ahol a tükörkép helyett is sötét mélység csillog a víz felszínén. Indiana Johns feeling, ereszkedés a múlt titkos bugyraiba! Clive Kussler klasszikusa jut eszembe, mikor Mexicoban inka vízgyűjőbe merült a hős, barlangrendszereket és persze aranyat rejtő mélységeket leküzdve.

Kár ragozni, gondolom a kedves olvasó számára is lehetetlen lett volna kihagyni a leereszkedést a Mamula eme titkos és bizarr szegletébe. Continue reading ‘Mamula alatt’

Háttérben: 130 milliós ékszer

iwiw.jpgÉn kicsit sem vagyok érzékeny természetűnek mondható, de ha arcon csapnak, akkor azért kicsit felhorkanok. Budva után pár kilométerre a kimondhatatlan helység Maestral Hotel nevű búvárbázisra ruccant át Dragan-Igor-Karas triónk. Itt összefutottam Rudival a magyar nyelvű búvárvezetővel. (tel: +38269239322 annak akit érdekel direkt) De a lényeg: vizuálsokk kérem! -  ami arculcsapott. Egyszer elsuhant már mellettünk , de másodszor is erős elképedést váltott ki a látvány: ,A’ HAJÓ ott horgonyzott az öböl közepén, az abszolút és elképesztő vagyon nyilvánvaló szimbólumaként. Egy olyan hajó, amit képregényekben, vagy csak filmen modellezve látni egyébként.

Ennek pedig vélt névleges értéke az elképesztő és irdatlan 130 Millió EUR – azaz 35,75 milliárd magyar fitying körül becsülik.

Mennyi lehet az üzemben tartása? No meg kik lehetnek azok az emberek, akik a fedélzetre léphetnek?

spaceboat2.jpg

spaceboat3.jpg

.spaceboat.jpg Continue reading ‘Háttérben: 130 milliós ékszer’

Hiánylista

shorty1.jpgshorty2.jpgNapok óta “profin” merülök. Minden nap valaminek a meglétére annak hiánya cáfol rá. Természetesen a merülésről beszélek, én a „nagy profi” . Képzeljétek el, hogy Murphy első számú kedvencévé léptem elő. Hol az ólomövem a rakodólánc nem teszi be a hajóra, hol komputerem marad a másik csomagban, néha a kamera hűtőkábele bújik el, hol meg nem hozok búvárruhát! Szerintetek shortyban 19 fokos vízben milyen intrózni? Első kézből mondom, semmi gondja nincs ezzel annak, aki szereti a sportot meg a felfrissülést. Hát ilyen emberré kellett válnom erre a napra! Mostantól dupla precizitással ellenőrzök mindent, nehogy beszívjam. (Vannak követők Miko merül most éppen shortyban. :) )
kamera_v1.jpgDe lehet cifrázni a balfékséget. A kamera nem szereti a nagy hőingást, minden páramentesítő eljárások közül egy vált be: tartsd a hűvösön a kamerád! Ezért aztán egy öt méteres zsinóron lóg, ha áll a hajó. Mondanom sem kell, hogy néha menet közben is. Két nap, két öngól: leejtem e a Tihanynál (41 méter) jobban is mint Fükkő Zoli a D9et. De másnap meg a propeller vágja le, szerencsére induláskor, így a roncs mellett megtalálom. (Írnom kéne még a kameráról is, hogyan működik, mi? Egyelőre annyit: szuper gép, ha mostohán is bánok vele, de imádom! ( az incidens még Budva expedíción volt, lehet, írnom kéne erről is.)

Friss napi kép: a bázis oszlóban, a szezonvégen, a kérdés: merülni, vagy merültetni? A vendégek a továbbiakban sponzorok: költségelik a kifutásokat, emiatt azonban a dilemma marad. Mi meg merülnénk! Mostantól Dragan szervez, én meg nem tudok azonusulni a káosszal. Fogynak a napok, váltani kell. Van még dolog, és hát Ember, szétszakadás van: Balage hazafutott, hogy nyaralóként térjen vissza embereivel, mi meg expedíció alatt nyögünk! (bár nem olyan rossz az) Cca öt nap múlva oszlik a tábor, két hét múlva meg már otthon pattogok. Addig hogy lesz ebből Zenta expedíció!???? Felszerelés érkezőben, jön a keverőpult, van dupla palack, jackettel, valami alakul… lehet rá fogadni!:)

Az egyszer fix: merülést nem mondtam még le. Igaz, a nagy terhelés után/közben két tanfolyamost nem vállaltunk. Ilyen is van hát. Aztán van DAN biztosítás is már. Megkötöttem, mert azért ne maradjak magam a bajban. Idő pedig továbbra is a hiánylista része. Több kéne belőle a nap végére, pihenni…

Nemoguca Missia

Napok óta tartó, sok pörgés, igazi bázisfeeling: mindenki teszi a dolgát. Dragan expedíciós tervező, a periférián: hol parkolóban térképet veszünk át, hol kockás lapra diktál valaki telefonon koordinátákat, hol meg összeráncolt homlokkal konvertálja a számokat. A híradó is bemondja, hogy találtak két új roncsot a partoknál, de teljes hírzárlat az ügyben a további lépésekig. Ezért aztán az öreget csak úgy köszöntik, hogy Tom Cruse, a afzon a Lehetetlen küldetésből. Semmi sem lehetetlen: mi is megtalálhatjuk a roncsot…
A lehetetlen az, hogy korábban dícsért hajósunkkal sikerült összerúgni a port. A családfő újabb áremeléseket jelentett be, ami diplomáciai feszültséghez és a merülések időszakos felfüggesztéséhez vezetett. Mármint hajóról. Így történt, hogy szó szerint falhoz lettünk állítva.

fal.jpg

A lehetséges parti merülések keretében egyre jobban felfedeztük a beach zugait, tanfolyamosok, intrósok meg fundive ürügyén. Durva, csalódást kellett okozni pár vendégnek, ami pár grátisz gesztussal szépítve sem hoz közönségdíjat. Másik lehetetlen az árakban bújik: a hajósok igen el vannak kapatva a szezonális taxis árakkal: vagy horror jól keres, vagy ki sem fut a tengerre. Így aztán kész a helyzet: marad Zamba. Ha megint elkummantja a napi programot, akkor búvárok kíméljenek! – fél gőzzel expedíció, fél gőzzel intro üzletágban merülünk csak.

Nos, hogy milyen a roncsvadászat? A kutató búvárok titkos életéről a következő bejegyzés sejtet majd valamit. Persze otthon is zajlik az élet, a család adja veszi a felszereléseket, bemutatót is tart. (Lsd. fergeteges buli Bükfürdőn: strandnap ) Tehát búvárkodás van, a barlang szája nyitva a merülni vágyók előtt.

Zamba

No Rio de Janeiro, bár lehet, hogy lesz hamarosan. Fő skipperünk, Topi Mackónál is jobb arc ezzel a névvel fut, futtat bennünket is napi merüléseink során. Ugye minimál csapatokkal kirándulgattunk, két merüléses programokkal, pont, mint négy évvel ezelőtt. A sok pakolás, a szűk hely igazi csapat munkát igényel, kaland minden nap, benne van a fűszer. Norma a múlté, jobb sorát várja, azaz kategórikusan pihen – bár találkozóink fix pontja.
Minden jó is lenne, de aztán ülünk a fagyizóban ahol Zamba mester kilenc gombóc fagyit elszopogat míg beszélünk. Mondja, hogy elhajózik, várja a behívót. Hajót akar venni, amivel merülhetünk is. Beleszeretett a búváréletbe, tetszik neki nagyon. Álmodozunk, rajzolgatunk, aztán mindenki megy – merre álmai viszik. Az élet sem áll meg.