Ha valakinek a szíve gyorsabban ver a tiszta kékségbe letekintve, bizsereg a langyos víz súlytalan ölelésétől, akkor könnyen megérti, miért volt gyönyörű élményben
részünk. Igazából bárhol, bármikor, maga a víztömeg képes az emberben lakó kétéltűt felébreszteni, ami egy búvároktató részéről nem is hihetetlen. Szerencsére a medencecsodák cikk kapcsán több ilyen áhított lehetőséget találtam, amiből egy kiváló itt van tőlünk 120 kilométernyire.
Szinte pontosan, egyenesen érkeztünk a jellegzetes épülethez, aminek a homlokzata is mutatta, hogy itt egy függőleges, 11 méter mély, 5 méter átmérőjű medence lakozik. 
Búvárkatedrális gondoltam, aztán éreztem is az ideillő áhitatot. Felocsúdni se tudtunk, mikor már egy aranyos hölgy beterelt a liftbe, eligazított minket, beszedte az anyagi ellentéteket, majd eltűnt. Mi meg ott álltunk a melegben, egy uszodai medence szélén, ami beletorkollott a toronyba. Coolturált… ez jutott eszembe, mit egy leragadt lemzjátszó, csak ismételgette agyan a visszhanzó csodálatot, miközben bennem már türelmetlenség dobogott, hajtott a vízbe bele. Régen öltöztem be ilyen gyorsan, rég is tűnt ilyen hosszúnak.
Pali már valahonnan a mélységből figyelt felfelé, az ifjúság meg csak fentről lefelé. Odaértem, engedtem a kísértésnek, megragadva a vezetőkötelet araszoltam lefelé. Sssszörty! Ez volt a fülem, ami emlékeztetett náthás korszakaimra, meg arra, hogy a víznyomás egyenlítései most lassítani fognak. A mellkasomon ülő nyomás, a fejemben doboló türelmetlenség hamar végzett a magammal vitt levegőkészlettel, azaz máris a felszín felé úsztam. Nem túl ideális állapot, de javítani innen elég könnyű lesz – gondoltam. A következő merülésekkel egyre jobban és
jobban alkalmazkodott a szervezet a feladathoz, sajna ez sok időbe került. Kamerával is sikerült pár szép felvételt készíteni, amiben egy készülék, meg Petya is szerepet játszottak, míg Anna kapott a végén pár perc készülékes időt. Mivel körbe-körbe nem túl jó lehet úszkálni, az ablakon bámészkodtak kifelé, fentről nézve a kertek, utak panorámáját, a szélben hajaldozó fákat. Na, ez ám az abszurd érzés! – én is kipróbáltam.
Aztán amilyen hirtelen belecseppentünk ebbe a kis csodavilágba, olyan gyorsan járt le a bérelt idő, találtuk magunkat a földön, az autók mellett pakolva. Pár perc néma sóhajjal után indultunk hazafelé, egy olyan élménnyel, ami egy komoly hiányt töltött be sajátos módon. Visszajövünk még.
Popularity: 10% [?]
Nos, a korrekt gép fogalmánál elakadt a mutatvány, lévén, hogy az összes gyártó naptárjába most van beírva a típusváltás. A piacon lévő kínálat foghíjas, a bevált típusok helyén üresen tátonganak a polcok. Na, momentán hiánygazdaság! – dörmögtem, miközben előre vert ki a veríték, hogy majd fényképező nélkül állok az egyiptomi verőfényben. Mondjuk ki, rövid mérlegelés után, kinullázva pár gyártót (Olympus, Nikon, Canon) maradt a Panasonic. Nos, nézzük csak, mit szeretnénk kézbefogni:
Nem sikerült vásárlás előtt tesztgépet a kezembe fognom, de rátértem az anyagiakra:
hiteles százezer tonna hulladékok tárolásának megoldása, megsemmisítése, mikor folyamatosan mérgezik a környezetet, semmilyen sürgős lépést nem téve a további károk megelőzésére, vagy az eddigiek kompenzálására. A nagypolitika meghajol, diplomatáink mosolyognak, a Rába pedig lassan méreggel telve haldoklik. Csak aki maga is evezett, vadkempingezett itt, tudja megérteni milyen kics készül végleg elpusztulni. Eközben a környék falvai összefogásra készen vizitúra központok építésébe, turisztikai fejlesztésekbe kezdtek, melynek leglátványosabb terve a Szentgotthárdon 
Mikor ezt írom, március elseje van. Van kedvem viccelődni, főleg, mert nagyon szép az idevágó kis videó. Tulajdonképpen nem akarok én semmit, ha egyszer békés úton is le lehet igázni a világot. (Lsd. EU, vagy globalizációs tünetek vonatkozásait) Szerintem soha nem a rosszabb körülmények ellen kell tiltakozni, hanem megteremteni a jobbat, ami minél nagyobb összefogásban, összhangban megy, annál hatékonyabb. Van pár nagy, letűnt civilizáció, ami egész addig működött, gyarapodott, míg nem kezdtek el szervezetten tiltakozni. Szóval politikafüggetlenül, én nem tiltakozom semmi ellen, hanem szeretnék kiállni egy szép, barátságos, egészséges szebb jövőért. Persze, mindenkit bele lehet vinni mindenbe, vagy mindennek akár az ellenkezőjébe is. Én a rend és értékteremtés, vagy technokrata jólét ellenkezőjét nem szeretném. Ami megint biztos: nem szeretnék piros zászlóval a kezemben tömegek élén nyomulni. És tömegek mögött sem…
Külön örvendetes tény, hogy a Sport Expo kiállításon a NAUI vezetőség és Miklós Tamás mint magyar képviselő bemutatkozási lehetőségként szerepeltek a magyar búvártársadalom előtt. Tény, hogy az elmúlt évek során a nemzetközi vizsgaregisztráció folyamata is meggyorsult, a kézbesítés pedig hibamentesen működött tapasztalataink szerint. Jelenleg több oktatói tréning, szakmai képzés nyújt lehetőséget a továbblépésre. Az oktatók munkáját támogatandóan több nyelven jelennek meg új, NAUI tankönyvek – a magyar kiadás is előkészületben.
A hírek és a készülődés a Kerasub figyelmét is felkeltette, még a részvételről is folytak megbeszélések. Tény, hogy nehéz kétkedés nélkül támogatni mind a magyar tengeralattjáró, mind egy kincskereső expedíció sikerét. Remélhetőleg az évtizedes múltra visszatekintő vállalkozás újabb 
Military, avagy mikor mi katonák voltunk!