Gyere Apa, nyugdíjas séta lesz! – mondom 70 esztendős Jóapámnak, aki egész héten velünk merült, az éjszakaival együtt 11-et, s ezzel a maximumot. Sivatagi sziklák helyett inkább a tengert választja, amihez még páran csatlakoznak. 10-en nekivágunk a mókának, lévén előző évben St. Katherin kolostor, meg napkelte nézés már ki lett pipálva. A kettő turné közül meg ez a jobb, mesélték.
Mondták, hogy egy kanadai nő legutóbb sírógörcsöt kapott a dzsipben, de a sofőr mondta neki, hogy nem tud lassabban menni, mert az nem jó a kocsinak. Nem nyugodott meg, ütötte a sofőrt néha, s zokogott. A második dzsipfutamban a mi csapatunk is kezdett összeomlani, mert óráknak tűnő rázkódtatás után értük el az oázist.
Élveztük a csendjét, de csak mert senkinek nem volt kedve hangoskodni, majdnem némán, megilletődötten ücsörögtünk csak, az ebédre várva.
Pár poros, pufajkás, mezítlábas gyerkőc futkározott körülöttünk, látszott rajtuk, hogy nagy szenzáció, ha naponta egy órára fehér emberek beállítanak, s talán vesznek tőlük valami kézzel készített kis emléktárgyat. A kisebbek csak bámultak porosan, pislogva ránk némán, nagy, kerek szemekkel. Milyen lehet egy ilyen beduin oázisban felnőni? Elképesztő belegondolni.
Popularity: 11% [?]


Nyomás alatt, lazán, igyekszem megnyugtatni magam, hogy jó is itt. Közben levegő süvít a ballonba, s indul szép lassan felfelé a szán, az oktatóval, a Gáborral. Vigyorogva várok, stoppolok: felfelé naná, hogy nem hagyom ki az ingyenfuvart. Ez így klassz merülés, nagyon jó játék, vigyorog az ember, ahogy közeledik a felszín. Ja, 27 fokos meleg vízben persze, hogy vidámság ilyeneket csinálni, az Adrián, esetleg Hegyeshalomban másképp nézne ki… Nézünk egy profilt: Gábor 38 másodperc alatt volt lenn a végponton! Na igen, ehhez már kell egyenlíteni tudni! Mégpedig ügyesen!
Persze párhuzamosan olasz kurzus is zajlik, de teljesen külön csapatban edzik őket. De még hogy edzenek!