Color Canyon, safari beduin módra
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Mondták, hogy egy kanadai nő legutóbb sírógörcsöt kapott a dzsipben, de a sofőr mondta neki, hogy nem tud lassabban menni, mert az nem jó a kocsinak. Nem nyugodott meg, ütötte a sofőrt néha, s zokogott. A második dzsipfutamban a mi csapatunk is kezdett összeomlani, mert óráknak tűnő rázkódtatás után értük el az oázist.
Élveztük a csendjét, de csak mert senkinek nem volt kedve hangoskodni, majdnem némán, megilletődötten ücsörögtünk csak, az ebédre várva. Pár poros, pufajkás, mezítlábas gyerkőc futkározott körülöttünk, látszott rajtuk, hogy nagy szenzáció, ha naponta egy órára fehér emberek beállítanak, s talán vesznek tőlük valami kézzel készített kis emléktárgyat. A kisebbek csak bámultak porosan, pislogva ránk némán, nagy, kerek szemekkel. Milyen lehet egy ilyen beduin oázisban felnőni? Elképesztő belegondolni.