Erről kaptam hírt a mai napon egy Emailben, ami jó kedvvel töltött el, hiszen hasonló gondolatokat fogalmaz meg, mint ami bennem él, illetve kitűztünk egykor célul. Nos, szakmai menedzsment híján tv-s korszakom egy hévizi adásanyagban testesül meg, illetve újabban termelődő mérhetetlen mennyiségű, helyenként kiváló víz alatti epizóddal gyarapódva él tovább. Ennek eredménye az iskolánkban éledező víz alatti kamera szakág, no meg a Youtube felületen látható video jelenetek. Ennyi ujjongás után tehát a hírből egy részlet:
“Örömmel tájékoztatlak Benneteket, hogy 2008 tavaszán, Magyarországon elsőként indítunk magazin jellegű televíziós műsort a búvárkodásról, amely a Sport TV csatornáin lesz látható.
Havi rendszerességgel jelentkezünk a Sport1, Sport2 és várhatóan a tavasszal induló SportM csatornáin, ez utóbbi a magyarországi sugárzás mellett, egyaránt fogható lesz a környező országokban is. A műsor egy állandó blokkja lesz a búvárklubok, búvárszafarik bemutatása. Ezen a szegmensen belül nyílik lehetőség a nézőket tájékoztatni a különböző programokról, oktatásokról, utazásokról stb.”
Verseczki József
INTRO – a magazin honlapja
Popularity: 8% [?]
Azaz kell egy kis segítség. A tervezés szakaszában vagyunk, gyűjtve az információkat, melyek alapján megalkodható a szán (sledge), azaz a játékszer mivel lehet tréningezni a kékben, liftezni le és fel, lélegzetvisszatartva, uszonyozás nélkül. Az eszköz igazi gyakorlati előnye, hogy az ember megtapasztalja, megtanulja a nyomásviszonyokat kezelni, olyan szintre érve, amit pont ezeknek a tapasztalatoknak a hiányában képtelen önerőből elérni.
Mélységi tréning- túlnyomás hatásai: A folyamat rém egyszerű, ahogy süllyed a kliens, növekszik a nyomás, egyenlíteni kell. Ez gyorsan és ritmusosan történik a fül felé, miközben maga a tüdő is egyre összébb nyomódik. Ritkábban, de a maszkba is levegőt kell préselni, ami az összepréselt tüdő miatt 25 méter körül már kezd nehéznek bizonyulni. Ekkor már ritkábban egyenlítődik a fül is, a szervezet a nyomástól tényleg más állapotban van, a rekeszizom a mellkas felé préselődik, a tüdőszövetek jelentős mértékben vérrel telítődnek, a szervezet túlélő üzemmódba kapcsol. Laza nitrogénmámor sincs kizárva, ami a relaxációval, no meg a siker élményével együtt eléggé pozitív életérzés. Elérve a harmincast, a prés ereje meghatározó: vagy alkalmazkodik a szervezet, vagy pedig közeledik a végső határaihoz.
Ha ezt túllépi, akkor a mellkasi nyomáskülönbégből adódóan lehet tüdősérülés, hajszáleres vérzés is, de akár a dobhártyát is túl lehet feszíteni. Mindenkinek van kritikus pont a merülésben, akár fizikailag, akár pszichésen. Egyelőre mindkettő olyan akadály amit felkészüléssel, adaptációval le lehet küzdeni. Fontos az önismeret, a folyamatos tréning, a fokozatosság elve és a biztonság, azaz a saját képesség határain belüli célnál mindig kisebbet vállalni. Itt lép a képbe a biztonsági eszközök, gyakorlatok, társak alkalmazásának arzenálja, hogy tényleg minimalizáljuk a kockázatot. Ha ismeretlen a sekélyvizi ájulás fogalma, meg a biztosítópáros, akkor eleve korai még az apnea ezen mélységébe merülnöd.
No, érthető volt minden – gondoltam, miután Fecó megkérdezte, hogy kedd, fél hét, hol sörözzünk? Nos, ez a direkt kérdés teljesen felborította virtuális idősíkomon gondosan sorbarakott programbejegyzéseim. Mintha ugrott volna a tű a lemezen, avagy másik héten lennénk. Már azon voltam, hogy én kérek elnézést, de aztán mint víztükrön gellert kapott napsugár villant fel élesen, hogy keddre edzés van (meg csütörtökre is) a sör meg csak hab. Avagy levezető kalória. Végül is megállapodtunk benne, hogy elszőr úszás lesz. Mert ugye az indopacifik áramlás nem majális, valami kondíciót össze kell szedni annak, aki irháját áztatni készül.
Mélyen benne a kutatásban, gyűlnek az infók, áll össze, bővül a 
Több, mint 3 éve, egy nyári reggelen, mikor besütött a Nap az ablakon, első pillantásom az ágyam felett lógó atlaszra vetült. Nem tudom miért, de Bali ugrott be, meg egy teljes bizonyosság, hogy eljutok oda. De hol is van? Elkezdtem keresni – bevallom tovább tartott, mint képzeltem – de megtaláltam! Az egyenlítőtől délre 8 fokra, Jáva, Szumátra, Lombok mellett, Indonézia közepén. Most pedig úgy érzem, nem várhat tovább! 
Ezzel a gondolattal ébredek, a nap is ezzel telik. Órákat merülök az internet végtelen mélységeiben, ostromlom az irodákat, keresem a kapcsolatokat.
Szívem csücske a víz alatti világ, döbbenetes visszanézni a készített videókat. Egész pontosan az a hihetetlen, hogy mikor készült, akkor ott voltam, ott bizony, csak éppen a kamera másik felén. Csoda, ha késztetést érzek, hogy másoknak is megmutassam? Na ebből a felindulásból beregeltem az ismert videomegosztóra, pár rövid szösszenet átkódolásába, feltöltésébe fogva. Innen tudok az oldalba visszapalántázni nézhető videókat, no meg kicsit képszerűbben domborítani miben is utazunk. Búvárkodásban, egész jó mélységekben! Egyelőre ami feltöltésre került az két rövid promo, avagy a 