Nem ámítás
Category : Blogroll , Karas diving blog , Uncategorized
Mivel elég távol állok a médiáktól, nem igazán érnek el a nagy hírek, vagy csak jókora késéssel. Például számomra David Blaine neve sem mond sokat. Coperfield ugrik be, meg mutatványok, trükkök, no meg az, hogy átverés. Ezért aztán csak figyeltem, hogy új statikus rekorddal hozzák összefüggésbe Blaine nevét. így már nekem is érdekes. Csalás, vagy valódi teljesítmény? A teljesítőképesség, vagy a tűrőképesség dicsőségét figyeljük? Adottságokra épített tréninggel, akaraterővel bármi elérhető?
Nos, nem sokat töprengtem, pakolnom kell a hétvégi vizsgákra. Zárt létszámú csoporttal Ausztriábnan nyíltvízi merülésre indulunk, a baj, csak hogy egy napot egyedül merülök, ami időben kalkulálva nem jelent keveset, hiszen nyolc oktatómerülést számol az előkalkuláció. Nos, ez egyéni csúcsot jelent, de hát erre való a száraz ruha. Az sem baj, ha nem készülnek rólam szép fotók, se nem kerülök az újságokba. Csak éljem től.
Ami pedig a merülést, levegővisszatartást, vagy teljesítményeket illeti: csak játék, nem vér komoly. Az utolsó ilyen vidám örömmerülésről meg elkészült a klip. Balin roncsmerülés, szabadtüdővel… Nézzétek!
Tud valaki valami újat a beutazásról? Most nyomozok, mert a horvátok után, itt is szigorítanak a határon állítólag. így szól a cikk:
Megköszönve kint élő honfitársainknak a barátságot, összepakolva, vegyes érzésekkel álltam a reptéren. Sok minden történt az elmúlt hetek alatt. Sok minden kimaradt ebből a kusza feljegyzéshalamzból. Nem célom minden rögzíteni, a látottak mélyen legbelül elraktározódtak, vagy elillantak az időtlenségbe. Sok minden jár a fejemben, napokra lesz szükség, mire a kavargó benyomásokból lecsapódnak az emlékek. Én pedig hazaérkezem…
Az evolúció terméke a homo fanatikus, aminek egyik alfaja ugye a búvár. Nos, biztos állítom, hogy ismereteim a szörfös fajjal gyarapodtak, akinek a genetikai kódját elemezve felfedeztem azonosságokat. A saját kódomban. Valószínű a Kuta Beach partjain ordítva megtörő hullámok is kellettek ehhez az elsöprő fejleményhez, no meg Dani személyében érkező útmutatások. Aki a víz igézetében él, az könnyen bekattan, mikor a falként tornyosuló, összeomló hullámok vad játékát figyeli, no meg az azokban bolhaként kapaszkodó deszkás alakok küzdelmét. Az ember csak attól szívdobogást kap, hogy ha valamelyik szörfös felszállva a rohanó hullámra egyensúlyozva robog, míg mögötte kimagaslik és életre kelő vad zuhataggá váló vízfal igyekszik utolérni, hogy maga alá gyűrje.
Számos lehetőség közül csak pár pillanatot említenék, amiben részünk volt, no meg ahol jártunk.
A Vízipalota pompás, egyszerűen elképzelhetetlen nyugalmat sugároz a bőséges növényzet ölelte csobogók és medencék világával. Egy belső elkerített rész külön belépő fejében fürdési lehetőséget kínál, mivel lagúnában elkövetett sós fürdőzésre hangoltunk, hát kihagyjuk. A kert maradásra csábít, gondolkodásra, tűnődésre, főleg, ha az ember a domboldalról egészen a tengerig nézve merül a távolságba. Időtlen faóriások lombtömege borul az épületekre, a meredélyen. Gyönyörű hely, nem arra termett, hogy pár fényképezőkattintással végigrohanjunk rajta.
