Monthly Archives: August 2009

Miből élünk? avagy hét merülés egy napon

Már mindenki azt hiszi, hogy szétmerüljük az agyunk annyira ráérünk. Ez tévedés! Mikó és Balage nagyban háttér, akik vagy a parton pihenőképp intro és tanfolyami előőrsként gályáznak, vagy pedig kubai dzsipszydive stílusú plafonig pakolt búvárbárkát irányítanak.

Többnyire nekem is ott a megtalált helyem, még az expedíciós napokon is. Hárman jobban legyűrjük Káosz kapitány seregeit. Márpedig idén ezek a seregek szép számú kezdő tanítvánnyal gyarapodtak. Így aztán mind elméleti oktatás, mind a gyakorlati képzés csatolt feladatai folytán komoly élet van a bázison. Például az expedíciós tervek keretében nem akartunk több tanítványt fogadni. De hát miből élünk? A hajónak is kell fix ember, a tanuló pedig az: így aztán három elszánt és pimaszul elvetemült titán be lett választva mint utolsó futam. Tovább kár ragozni: bevállaltuk amit lehet. ELőtte pedig Dragannal különexpedíció.

Ezúttal Cetinje nem volt kegyes, zavaros víz, languszták idegenben. Merülünk még kettő háborítlant, majd átszállok a hajóra. Tehát három merülés után térek vissza, a hajón Káosz kapitány külön műsoron, valamint a program: vagy hat intro, meg búvárok, és tanuló is akad. Ezek még a régiek, nem a titánok – tehát folyamatos a terhelés… Ennek keretében merülök még négy majd fél órás kört, meg öltöztetem az embereket, mikor mire van szükség. Csodák csodája: minden rendben! – a srácokkal hárman nagyon jók vagyunk!

Egy ilyen nap után, mikor mindenki csinál mindent, pakol, szervez, oktat és informál, öltöztet, merül és biztosít, akkor elgondolkodik az ember, hogy miért is? Fárasztó, mégpedig testileg, lelkileg. Szerencsére menzán vagyunk a hotelben, különben enni sem lenne időnk, energiánk, elfogynánk a hosszú menetelésben. Itt nálunk a nap reggeli palack szállításból, hajópakolásból, a programból, majd az elpakolásokból áll, amihez nekem főleg a tantermi különórák jönnek hozzá. Időrabló is akad, így aztán lehetetlen elszámolni az órákkal, amik az alvásból és pihenésből hiányoznak. Feszes a tempó, kemény a munka. A srácok is zsibbadoznak már. De hát minden harcos nap siker: a mosolyok, a tenger, az új ismerettségek lehet, hogy megérik a napi intenzív merülést. Még ha a víz mellékesen újra 19 fok is…

Út az Ördögnek

Missziós nap, célpont egy lehetséges koordináta, talán roncs. Maybe – mondja Dragan sokat sejtetően, és fölfele pislog, miközben a mélységről beszél. Értjük egymást. Nyolckor farolok be a palackokkal, csípőre tett kézzel várnak, cöccögnek. OK, az elmúlt napokban a versenyfutást mindig az idő nyerte, a száguldó mutatókat alig bírtam követni, nemhogy leelőzni! – tehát állandó késésben voltam, minden nap újabb lehetetlen kihívásával. Szóval mikor látnak, akkor kezdenek el pakolni. Kapkodva. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert nem egészséges. Főleg azért sem jó, mert aztán ha elhúzunk kibójázni a koordinátát, be is öltözünk, majd kiderül, hogy Dragan professzorom ólomöv nélkül vág a küldetésbe…. Az blama,nem?
Egy null az Ördögnek, mivel nem volt pótsúly, valahogy a tiltott mélységbe merüléshez meg nem a horgonyt köti magára az ember. Szóval gyorsjárat vissza a startvonalra.

Jómagam még csak meglettem volna a tartalék csizmával, de a visszatérés jó alkalom volt, hogy én is magamhoz vegyem az ott hagyott búvárcipellőmet. Két profi, mi? Na húzás vissza a pozícíra, nézzük, mit is fedezünk fel!

Újabb felfedezések (hiánya)

Újabb expedíciós kirajzások. Cetinjét ezúttal kristálytiszta látótávban sikerül megtalálni, két langusztamatuzsálem riogat bennünket méreteivel. Hatalmasak, múltkor nem láttuk itthon őkelméket. Aztán Perrastnál elkövetünk pár iszapmerülést, semmi de semmi látnivaló nem akad, olyan az aljzat, mint valami dorogi merülésen otthon. A különbség az, hogy itt is majdnem harminc méteren szívtuk magunkba a jó nitrogént, 15 fokos hűs árnyékban. Ezekben a napokban nem kedvezett nekünk a szerencse, az biztos! Pár régi helyre látogattunk hát el a kamerával, mert a látótáv nagyon leromlott a mélyben.

Gőz erővel keressük az öbölben a tengeralattjárók ellen kifeszített acélháló maradványait. Legenda, hogy abban is találhatunk elakadt Uboat maradványt. Mondjuk én nem szeretnék nagyon tetemeket találni… De hát jó katona nem kérdez: ha merülés a parancs, akkor merülés van!