Monthly Archives: November 2009

  • 0

Checkdive: Manta Point

seahorse_boat.jpgNem volt sok idő benyomásokat gyűjteni. Egyszerűen a csapathoz vágódtam és ott találtam magam a Manta Point-on. Másfél órányira a bázistól van a hely, két zátony között áramló vízben kell hasalni: ez egyszerre kajálda, illetve tisztogató állomás a rájáknak. Két féle is kering itt, jellemzően a fekete ördögrája, azaz mobula helyi névvel illetve, meg a manta, a nagy fehér hassal. A csapat hogy ne zavarja meg az állatokat lehasal a fenékre, a “nem mozog!”, “nem lélegzik!”, a “szemét óvatosan forgatja és figyel!” – utasításokra. Ezek a nagy, akár öt méteresre is megnövő állatkák meg csak kerengtek körülöttünk-mellettünk elhúzva, néha hármasával sokkolva bennünket.

Fenséges látvány. Jómagam ugyan a csoport körül figyelgettem és bármelyik nagy sziklánál leálltam volna. szemlélődni. Meg kell mondani, minden várakozásomat felülmúlta az élővilág. Ez a délutáni harmadik merülésen, Pulau Urun bugyogtatva át kellett értékelnem: ez a hely mégcsúcsabb volt! Ugrás után rögtön elragadott az áramlás, mintha egy nagy porszívóba szippantottak volna, úgy kapott fel a víz. Lobogott körülöttünk minden, miközben expreszként száguldottunk előre benne. Fajmeghatározás volt: itt minden van, minden él.

Mint később kiderült a szakirodalomból, itt olyan 1300 halfaj él (Maldív 800, Lombok 850, Sipadan 950, Wakatobi 970, Milne-öböl 1100) a föld koralljainak háromnegyede megtalálható itt, amiből cca 600 kemény-korallfaj. És akkor arról a sok-sok legyezgető gorgóniáról, szivacsról, algáról, moszatról nem is beszéltem, amik itt szoronganak a dúsan benőtt sziklákon. Valószínű, hogy hasonlóan pozitívan ítélte meg a helyet az Ausztrál professzor is miután egy óra alatt 284 fajta halat regisztrált. Ez több, mint a Karibi szigetvilág és Vörös tenger halfaja összesen? – ezt mondják kérem. Azért a Wobegongot (szőnyegcápa) simán felismertem, de mi lesz a sok mütyűrrel? Főleg akkor, ha ezek a kis színes snecik állandóan nyüzsögnek, bújnak. Makrósoknak tutti a hely, főleg ha akarnának mandarinhalacskát is fotózni, mert itt az is van. Csak most kezdem felmérni, mi minden van itt. Elképesztő!


  • 0

Papua Paradise

Trópuson farmerben utazni nem különc dolog. A helyiek is pörögnek benne. Egyébként tök fölösleges cucc, de az akklimatizáció része: szívós kitartással jól beleizzad az ember, aztán kész, át is állt az éghajlatra. Egyébként meg momentán az egyetlen hosszú és transzkontinentális utazó hosszú nadrágom, ami nehéz és nagy holmi ahhoz, hogy útipoggyász legyen. Tehát Sorongban a leszállás, az a párás hőséggel való agresszív találkozásról emlékezetes. A főnökkel találkozni simább volt, személyesen fogadott és tájékoztatott az alapfelállásról. Korrekt azaz rendben – mondtam, akkor felülnék a ringispilre. Végül is azért csaptam a lovak közé, utazva majd öt napot, nem? A sorongi mólón kicsit vártunk a dagályra, de ez a három óra, meg a két órás kalandhajókázás meg sem kottyant. A célegyenesben dobogó szívvel nézem a mólót, a partot, a szigetet, ahova érkezünk. Durván imponáló.

colopok.jpg

Orang baru, azaz új ember. Én. Náluk az előny, ők tudják ki vagyok, de én mire fogom őket megismerni? Mutatkozhatok be egy szigetnyi embernek – akik figyelik minden lépésemet? Na jó, minden csoda három napig tart, majd megunják. Egy dolgom van: belerázódni, megismerni a dolgokat, majd pedig csinálni, vezetni a programot, mikor jönnek a vendégek. A mostani csapat magyar, csapódom hozzájuk, ami nem nehéz: Jani cimborám a vezér, akivel tavaly ilyenkor szafariztunk. Kicsi a világ, még ha sokat is lehet utazni benne.

Elszállásolódom, a sziget túlfelére kerülök, ahol elő kell vennem a jobbik alvókám: ugyanaz a ház túlfelén laknak a helyi erők vagy négyen, a parton pedig döngicsél a kompresszor, meg ott laknak az építő melósok. Az alapzajszintet a hullámok és szomszédaim frekvenciapaletája teszi teljessé. Egyébként csocsi a szoba, majdnem vízparti. Pontosan vízen álló, én meg vízen háló.


  • 0

Tranzit 3

Tags :

Category : Bali , Blogroll , Uncategorized , Úton

Már tranzitmánia. Azzal, hogy az ember elindul, akkor van csak gond, ha ott viseli a homlokán a bélyeget. Ilyen jelzés legalábbis a „turista vagyok”, „mozgó ATM”, „napi balek” stb. címkék, amit ha nem is visel, az útszéli hiénák simán ráverik.

Pontosan tudtam, hogy hol, mikor, kb mennyivel .sztak át, de két okom volt, hogy hagyjam: először is, nem akartam bizalmalan és tuskó lenni, egy kicsinyes idegen, aki ellenszenvet tanúsít a helyiek iránt – még ha azok kemény napi hiéna munkájukat is végzik, kis családjuk fenntartására. Ugyanakkor mint ember, nem tudtam lereagálni, azt, hogy hess, nem kellesz haver. Pedig nem kellenek – ehhez és hasonló hasznos tanácsokhoz fog vezetni majd a „hardcore” oldalunk linkje későbbiekben mintegy jó tanácsok gyűjteményeként.
Második okom: maga a tanulás. Saját kárán tanul az ember, azt azért igyekszik nem halmozni. Szóval idegenként akárhogy is viszonyul az ember az Élethez, azért bármi konkrét tapasztalat, info nélkül nehéz a túlerő ellen. Egy éspedig első alkalommal lehet valakit csak behúzni a csőbe. Ez a ráutaltság taktikája. Tehát zöldfülűként a helyzet kezelésével nem boldogultam, nem sikerült megtalálni a kulcsszavakat – sokat kell még tanulnom. Mindezekből kifolyóan, ha az ember idegen földeken vág át, ráfér a jószerencse, meg a józan ész. Ha ez a z út hosszú és állandóan résen kell lenni, akkor aztán kezd mániákus lenni, vagy pedig bekerül a laza hardcore utazó kategóriába. Na sajna még csak a mániákus fokozatnál vagyok, mert napok óta költöm a tanulópénzt.

tucathotel.jpg

Tehát Kuta, ébredés a párás forró trópuson. Kinézve az ajtón barátságos pálmaegyüttes harsogó zöldje köszönt, egzotikus madárhangok a levegőben, meg kakas kukorékol. Az éghajlat rendben. Megreggelizünk a franciákkal, még ajánlok nekik úti célokat aztán ők el, én meg a partra indulok. Keserű a szám, mert nem ment az alku, a szoba így tehát nem egy sikerélmény.

“Read More”

  • 0

Tranzit 2

Kairó – Denpasar (folyt. 16:45 – másnap 18:30) sima repülés Balira, reptértől az ágyig

Dohai landolással megszabadulok útitársamtól, aki egy idősb arabus hölgy, talpig türkiz lepelbe, fejkendőstül, aki nem fér el az ülésbe, a karfa is csak félig hajtható közénk, és kap toldást az övhöz. Kényelmes nem volt, de kellemetlen sem. Dohán profi a reptér, van külön pihenő helység, meg sok konnektor és wifi. Nem forszíroztam a netet, átálltam a zónaidőre és becéloztam a pihenő helységet. Profin kiszámítva érkeztem a beszálláshoz. Ájulásszerűen csuklik le a fejem, hol meg ébren vagyok. Aggódva nézem, hogy távolodunk Mekkától: arab gépen fontos, hogy a szent város iránya és távolsága a hívők előtt világos legyen. Ez a repülőút Kuala Lumpurig tartott, ahol egy óriás ázsiai birkózóval szorongunk egymás mellett. Egy óra technikai feltöltés, fél gép le, pár ember fel és irány Denpasar, a beiktatott pihenő.

“Read More”

  • 0

Tranzit 1

Krónika, avagy eseménydús utazás Dahab – Kairo (menetidő 22:00 – 06:20), kicsi városnézés mint lehídalás, eltévedés, Kairo metrózás, piaci betekintés…

sanya_lanchid.jpg

Sanyával vágunk neki, ő fotóz és körül néz, én pedig indulok Pápuára. (?) Ehhez egy üveg whisky soknak bizonyul, de a jó delíriumos hangulathoz parádés. A buszmanager, magyarul aki a jegyirodavezető, nekiáll hőbörögni a csomagok miatt. Egy részeg orosz pár kitecucca alig fér be. Na, nekem sincs kevés. Pótdíjat kell fizetni, 10 LE-t! Pedig a többi raktér az üresnek bizonyult… Persze mindenről adtak jegyet, vagy két példányt és egy nagyon szigorú kockás lapon összesítették is. Ezt út közben három checkponton, háromszor is ellenőrizték, tépve vagy firkálva a jegyeken. Az egyiptomi buszokon ugyanúgy nem lehet aludni, mint máshol, de mivel volt hely, faltól falig keresztben majdnem kényelmes volt. Persze fél óránként felébresztett valaki, ekkor ittunk, meg néztük a műsort. Hang nem volt sok, de az arab feliratokkal lehetett követni az eseményeket. Két arab film, meg egy mozi akció futott le. Az utóbbi az X-man kezdetek, ami valami lopott kópia lehetett, mert csomó félkész effekt meg komputer animáció volt benne. De legalább megismertük a modern trükköket.
Kairóba még a város ébredése előtt sikerült. Sanya hotelszobájába becuccoltunk, ahova nem mehettem be mert csak single és nekifutottunk a városnak. Fogyott a bekevert WK (Whisky-Cola) nagyon jó kis szociofotók készültek az oroszlános hídtól a banán szigetig lambadázva. El is tévedtünk, mely során megismertük a helyi metrót. Két féle van. Az alap az csak aluljáró. Na mi a sínen robogót kerestük. Buli, hogy a nők külön kocsiba utaznak, ne kelljen nekik a helyet átadni biztos azért 🙂

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár