KERASUB.HU

Az nosztalgia, ha valaki a régi dolgok fényéhez (homályához) igazítja  a jelent? Nos, Dahab a megismeréshez képest elturistásodott, ami azt is jelenti, hogy a tengerpart kezd kiépülni északtól délig; a gombamód szaporodó építkezések és emberi jelenlét mindenféle nem környezetkomfort elemei között manőverezhetünk a merülőhelyek felé. A búvár már nem az egyetlen kalandkereső fizető vendég a tengerbe érő kies tájon, hanem az idezúdított tevés, autós turistacsoportok rajzanak mindenütt. Így lett a legendás Blue Hole és Bells egy bazári felvonulás célállomása. Annyira frankó volt annak idején itt a csend, az érintetlenség varázsa, mintha a természet szentélyébe tévedt volna az ember, nem is akármilyen mélységbe tekintve: a fenék hétszáz méterig süllyed a part mellett.

Gáborral a Bellsnél szabadtüdőztünk volna, de a vízbe hömpölygő, búvárokkal tűzdelt kapálózó emberefolyamtól alig volt hozzáférésünk. Pedig a hasadék átúszása volt a cél 21-25 méter között. Hihetetlen, de a bójánk kötelébe búvárok kapaszkodtak. Na mi van, nem megy a lebegés?! – ez hihetetlen. Azt még megértjük, hogy mire felúszunk a mélyből, öregasszonyok csimpaszkodnak a bóján, de ez azért sok. Ma már mindenki mindenhol merülhet? Hol vannak a fokozatok, azok az oktatók, akik nem csak merülnek, hanem tanítanak jobbnak lenni? Mindegy. A gáz a tömeg, meg hogy strandnak árulják a helyet.

A kajákat olyan áron adják, ami nem az egyiptomi minőséget képviseli. Inkább nem is ettem, főleg azok után, hogy a pultos fiú működését páholyból figyelhettük. Helyi normák szerint ujjal törölgette a pohár oldalán csurgó gyümölcsturmixot, lenyalogatta persze, majd egy ügyes pult mögé hajlással leitta a fölösleget.

Beszéljünk a merülésről. Az Archway azaz a kürtő átúszása régtől illegális. Persze minden valamire való helyi vezető átúszta, ki így, ki úgy. Mármint trimixel-ami legális fajtája az ötvenes mélységnek. Húzó ágazat lett a technikai búvárkodás, a dupla 12-es palackokkal, stage palackokkal, oldalfüggelékekkel merülni, száraz ruhában már teljesen megszokott a Vörös tengeren – és nem csak a Blue Holenál. Én bevallom, nem tartom különlegesnek az ötvenet, inkább trivális számomra, ha valaki 3-4 palackkal merül. Gáborunk azért palack nélkül lenyomta a 47 métert a kürtőben. Freediver! Követtem a kamerával egy darabig, főleg az emelkedés nem tetszett a komputeremnek. A közös merülésnél olyan dekompresszios pihenőt adott, hogy gondolkodtam azon, esetleg kipurcant a szoftver.

A legidegesítőbb az volt, hogy zúgás kíséretében röpködtek a fejünk körül oda-vissza skuteres csávók. Ráadásul technikaiban, négy palack plusz foto, vagy video függelékekkel. Mikor hallottuk közeledni a hangot, akkor már kapkodtuk a fejünket, hogy vajon honnan zúdulnak ránk. Túlzás nélkül, mint fullosra teknózott legyek, szemtelenül ott zümmögtek állandóan a fejünk körül.

De a Bellstől leúszva azért akadt érdekes: eseményszámba menő óriás sügér előzött be komótosan. Odaúszott a tisztogatógarázshoz egy fogmosásra. Pech, de Balage és Gáborunk beelőzte. Kivárta a sorát, majd kamerám kedvéért befizetett a kezelésre, a kis kék tisztogatóhal meg nekiállt. De sajna továbbállni látszó hőseink megfordultak, így sügérünk lelépett. A kavargásban Balage meg én tátogtunk, a kis hal meg minket csipkedett. Óriásplakát méretű képek készültek, de a fogorvosok szövetségének tiltakozására a feltáruló fogtöméseket nem publikálhatjuk.

Teknős nem volt. David látott két hete. Mi nem, pedig pár néptelen partot is átfésültünk. Na, nem is akárhogy, de ez már a következő merülés – kamikaze stílusban, azaz figyelem! Csak egyszer csináljuk!

Popularity: 4% [?]

Mondják, hogy az élet Dahabban megállt. Az idő azonban nem sajnos. Abból is látszik, hogy gyorsan telik, csütörtök lett egy sóhajtás alatt. Cudarul gyorsan. Azt is mondják, hogy van ami megváltozik, van ami soha. Dahab, fakó, szemetes, hangulatos és egyszerű. Szörfösök, búvárok zarándokhelye, vagy csak tranzit az utazóknak.
Tota a hajóforma lebuj zárva, a betárcsázós internetkávézókat kiszorították a saját vezetéknélküli hálózatok. Por, szemét, szennyvízszag, kecskék, tevék, időette autók. Nappal legyek donganak, éjjel szúnyogok és csótányok teszik tiszteletüket a civilázációból jövőknek. Asala ugyanolyan poros és szegénységet sugárzó, mint mindig is. Beduin romantika: tenger, sivatag és hegyek. Varázslatos egy hely. Persze a várost nem lehet csak úgy elhagyni, hogy csatangoljon kedvére az ember: még mindig ellenőrző ponton kell átlépni a külső övezet felé.
A legújabb hóbort nyár óta, hogy este nem lehet mondjuk a kanyont merülni. Egyszerűen nincs az az engedély, amivel át lehet menni a checkponton – legalábbis a bázisvezetőség hivatalos közleménye szerint. Mindig valami baleset van a tiltás miatt, mert hát emberek néha döngetik a korlátaikat. Két orosz fekszik a kanyon alatt száztízen, két hasadékban, közöttük pedig társkötél feszül. Nyugodjanak békében.

A center nagyobb lett, lakájosabb, bár mégis ugyanolyan. A régi élet az meg huss tovaszállt, rég más felé járnak a régi cimborák, a merülőtársak pedig távol. Hála Istennek a tenger ugyanolyan kék, mint ahogy kell, éppen ez itt létünk fő oka. Ami joggal nem tetszhet benne, hogy az áramlatok szemetet és szennyet sodornak. Sodródik a nejlon, lebeg a vízben, néha a vízfelszín habzik a szennytől. Nyilván nem erre kíváncsi az ember, sem a kopaszodó merülőhelyekre ahonnan sorban tűnnek el a nézni valók. Egy letűnő változó világ tanúi és közreműködői vagyunk. Nem Dahabé, nem Egyiptomé, hanem egy egész bolygóé sajnos.

Mivel félig vendég vagyok, nem esik nehezemre spórolni, hiszen freediveolunk, az meg nem egy erőforrás igényes passzió. Reggeli előtt egy edzés, délután úszás, naplementekor még egy tréning. Mostanra már adaptálódtunk kellőképpen, ugyanakkor kicsit el is értük a holtpontot. Ebben szerepe lehet az utolsó úszóedzésnek is: csodálatos apály volt, tükörsima esti víz, és hihetetlen áramlás. A scubák sem tudtak nagyon haladni, főleg azokat sajnáltam, akik az Eel Gardentől a Lighthouseig úsztak szembe az elemi erővel. A reeftől kifele húsz méterrel, már engem a felszíni úszót elkapott az áramlás és csak sodort vissza, láttam lobogni a halakat, meg a sodródó holmikat ahogy elhúznak mellettem. Esélytelen helyzet volt haladni, igaz nem olimpiai tempóról beszélünk. Muszáj volt a zátony fölötti kis vízben úszni, mégpedig megfeszítve: 13 percnél fordulva, 35 perc volt a visszaút. Ki nem hagytam volna, parádés menet volt.

Szabadon egészen számszerűen a harminc méter körül merülünk, biztonságos, laza szériákkal. Nem feszegetjük a határainkat az biztos. Dahabba nem azért jöttünk.

Popularity: 4% [?]