Monthly Archives: May 2010

  • 0

Kiképzés

Kettő plusz egy guide áll a bázis rendelkezésre. Valószínűleg ezt a falubeliek kevésnek találják. Ha sok helyi polgár összedugja a fejét, akkor abból érdekes elképzelések születnek. Most azt találták ki, hogy majd közülük kéne búvár vezetőt (guidot) kiképezni. Egyik srác – Dedi aki amúgy türelmes asztalos szaki – vállalta fel elsőnek, majd még hatan csatlakoztak a kiíráshoz. Gondoltam, nézzük meg, mi is a helyzet: összedobtam egy kérdőívet, hat feladatot. Aztán rájöttem, hogy teljesen szigorú vagyok és nem fogom fel a helyzetet: ezek a fiúk nem holnap akarnak merülést vezetni, hanem érdeklődnek és szeretnének tanulni. Aztán persze dolgozni is akár. Azért próbaképpen egy felméréssel indítottam.

trening-team-2.jpg

A született eredmények nem voltak átütőek. Ezek nem is annyira a képességeket, mint inkább a mentalitást tükrözik. Úszásbeli gondok vannak, Bogyó a báziseb mindet leússza. Stílussal van a probléma, az egyszerűen hiányzik. Tanulniuk kell az úszást, az uszony használatot. Időre sem tudnak úszni, mert először csak megvárták egymást. Nem divat kitűnni, jónak lenni, eredményt produkálni: a közösségi szellem erősebb – de mondhatjuk azt is, hogy senki nem akar az átlag fölé emelkedni. Itt elég a hétköznapokhoz az egészséges lustaság.

trening-team.jpg

Végül is szép kis tömegsport foglalkozást zártunk: gyakorlatilag mindenki alkalmas ahhoz, hogy megkezdje búvár tanulmányait. Részemről pár foglalkozást vállalok, ami a discovery programot fedi leginkább. Talán ez által, talán kis okítással egy picurkát másképp gondolkodnak és megértik, hogy mi mit is keresünk itt. Hogy az emberek miért jönnek ide. Hogy számunkra mit jelent a tenger és a merülés. Mindezt úgy, hogy nem egy nyelvet beszélünk.


  • 0

Játszótér

Cél: keressünk új merülőhelyet! Esős napok után, az új felfedezés elhatározásával futottunk ki, a Főnök, meg Yoris aktív kíséretével. Első fázis: kiválasztani a helyet. Bizalomgerjesztő földrajzi alakzathoz, hol társul víz alatti érdekesség? – ami a lényeg. Mártogattam is  a fejem a víz alá, vonszoltattam magam csónakkal, néhol még le is merültem, hogy figyeljem a bizalomgerjesztő jeleket. Állóvíz, de nem olyan, ahol én akár makrós témát is most keresni kezdenék. Húsz perc után kezdtem lankadni, de kizártunk egy jó nagy területet az érdemleges kutatási helyek közül- az első fázisban. Gyakorlatilag nem kizárható, hogy éjjel, vagy csak makrócuccokra keresve érdekesnek találjuk. Jó példa erre mondjuk a picture dragonetes hely. Ami végül is elnyerte a tetszésemet, egy szigetköz lett: lapos tengerszoros, ahol egy benyúló korallpadon kavarog a víz. Belső terület, időjárásbiztos, elvesztésmentes. Korallok, halak pedig végre észlelhetőek, úgyhogy palackot a hátra, merülés!

Kicsit visz az áramlás, úgy tűnik kit jobban, kit kevésbé. Excentrikus gondolatként bevillan: engem visz kevésbé, rám nem hat az az erő, ami a többieket taszítja, szembe lapátolnak valami láthatatlan erővel, hajlik a buborékcsík amit kilélegeznek. Sodródunk, poénból pont nem arra, amerre terveztem a merülést. De hát érdekesnek ígérkezik, nosza menjünk arra! Totál szembe fordulunk a kezdeti iránnyal, de még az áramlással is. (!!?)  Kis mászás oldalra, előre araszolva a górgóniákkal dúsan benőtt színes fenéken, kerülgetve szép benőtt tömböket ámulunk, míg megakadunk egy ponton. Összenézünk és ráfordulunk az áramlásra. Kicsit ferdén, lefelé csúszunk. Észrevétlen máris huszonhárom méteren vagyunk, de a vízfenék laposnak bizonyul. Szép folyómeder, egészen apró lágy korallok pázsitszerű mezeje, gyönyörű színpompás aljzat. Húsz méter után kezd emelkedni, biztosan magasodik a túlsó part. Szépnek tűnik, felfedezni éppen olyan jó lesz, mint az eredetien tervezett oldal.

Visz az áramlás, sodródunk szögletes sziklatömbök, lágy korallok mellett, akad közben pár nudi is, halak szörfölnek velünk együtt. Nekem bejönnek a formák, alakok, főleg ebben színkollekcióban. Mindehhez az élményhez csekély 15 méteres mélység jár! Igazán veszélytelen, kezdőknek is ajánlható hely. Avagy meg kéne próbálni majd csúcs áramlásban és vissza irányból is? – Természetesen! Addig azonban szívesen nevezem a helyet játszótérnek. Vagy inkább Szigetköz legyen? Majd visszatérésig eldöntjük.


  • 0

Dzsungel

jungle.jpgBenne volt  már régóta a pakliban egy kis esőerdő intro. Ehhez persze meg kellett várni az esős évszakot. (otthon is árvízkészültség van, meg eső? Párhuzamos dimenzió, mi?)

Tehát esőerdő, dzsungel. A Főnök jártas az ilyesmiben, ezért nem igazán kellett rábeszélnie, hogy tartsunk vele, erdei tornapályát építeni. Ezen az éghajlaton ez nem olyan, hogy megálló, pálcikaember, guggolás, meg nyújtás, húzódzkodás. Deeeehogy! Egyfolytában megy a karkörzés, árnyékboksz! Ha nem mozogsz, akkor a szúnyogok  menet közben kifiléznek! A legjobb esetben is visszaérkezéskor transzfúzióban megy be a vérpótlás, mert bizony kiszív a dzsungel még a legjobb, legbőségesebb szúnyogriasztó (helyi névvel: antinyamuk) szerek alkalmazásával is.

Szerintem simán kevés ide minden. Gondoltam rá, hogy szablyával irtom a szúnyogokat – de ez már vérgőzös gondolat volt az öncsonkolás határán: kevesebb végtag, kevesebb csípés.

“Read More”

  • 0

Mantatraum

Hetekkel ezelőtt történt, de ha behunyom a szemem, akkor most is lepereg. Nem szokványos merülésről van szó, nem szimpla manta észlelés, nem is táncóra. Pár jubileumon túl kezdtem azt hinni, hogy már merültem mantákkal, mégpedig igaziból. Ezzel igy volt a profi utazásszervező vendég is, Michael. Feleséggel, egy éves gyerekkel, egy villámlátogatás, panaromáfotózás és egy egész kerek napos merülésre érkezett VIP búvár. Korrekt elmélete szerint csak azt árulja, amit személyesen is megismert. Ebből kerekedett ki neki az egy hónapos Indonéz körút, egy olyan búvárpálya jelenkori állomásaként, ami még nekem is csábitó minta. Tehát esti értekezletképp dumálunk, átpörgetve  videót, programokat, lehetőségeket, merüléseket, extrákat, legyintve a “manta pont” cimű résznél. Igy lesz mantamentes a másnapi merülési terv.

“Read More”

  • 4

Extrem version

Minden jóravaló magyar láthatott már áramlást, elég csak a hídra kikönyökölni zöldár idején. A víz viszi a farönköket, mégpedig sebesen, közben meg kavarog a víz, buzgárok, örvények, meg egyéb népi rémségek keltenek pánikot a vízbe ugrás gondolatára. Csúnya ügy, aminek az ember nem az úszástudása alapján fordít hátat: a józan ész elég hozzá.

Nos, Ikuanin állunk ismételten, ugrás előtt. A csillagok szerint zord áramlás van. Fodrok utaltak erre a víz felszínen. Ezért jöttünk, meg hogy köszöntsük a halakat.

Három párba besorolva csobbanunk: három búvárvezető három vendégre – ugye milyen komolyan állunk a feladathoz? Első észlelés: van áramlás, nincs áramlás. ?! Buborékfelhő hullik szét: turbulencia jeleit mutatják. Amikor a légbuborék nem száll egyenesen felfelé, hanem csak gomolyog, mintha valami láthatatlan, óriás koktélkeverő kanál megforgatná és kevergetné. Búvárként átélve hol szembe kap egy egy fuvallat, hol meg oldalról. Fel-le is billent. Na, ilyenkor ébred fel az ember a merengésből, kezd koncentrálni a jelekre, merre is kell tartani. Lefele nem jó: bizonyos mélységnél mosógép effekt léphet fel, mintha a mélység szippantana lefelé, elhúzva, tépve a biztos reeftől, oly könnyedén, mint ahogy szélvihar kap fel tollpihét. Felfelé tartva nincs nagyobb gond: max áthajít a reefen, ahogy azt a múltkor megtapasztaltuk. A kérdés az, ki hogyan reagál a helyzetre, uralja azt és az idegeit persze.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár