Monthly Archives: July 2010

  • 0

Animátorkodás

Szombati strandnap, a fókusz kellős közepén. Örömömre lesz mit koordinálni, hiszen a csapatból többen is jönnek a medencéhez, mint felszerelt békaember látványosságok. Ezen indul majd a program, aminek a lényege, hogy minél többen testközelből tapasztalják meg, milyen lemerülni. Magyarul káosz, tülekedés a búvárcuccainkért.

Amire szeretnék ügyelni, az nem más, mint a zabszem effektus: csak a képzett, felelős tagok vigyenek embereket a víz alá. A rizikó nagy arra, hogy emberek vizet nyeljenek, kicsi arra, hogy pánikba esve komolyabb, akár tüdő sérülést reszkírozzanak. Arra is van esély, hogy valaki megkaparint egy szerkót figyelmetlenségből, aztán eltűnik a medence alján… Nagy az esély arra, hogy búvárcucc talál utat a galaxis egy általunk ismeretlen sarka felé. Szóval van zabszem, amiből kifolyólag minimalizáljuk a merítéseket: ketten biztosítjuk a két-három felszerelést kicsitől nagyig, plusz lesznek játékok, vetélkedők amikben két lány segít természetesen mellbedobással. Tehát vízi tündérek nem csak a mesékben vannak, ezt is prezentáljuk! Mindez jó hat órás jelenlétet tesz ki, ami elég lesz arra, hogy akit érdekel, megpróbálja, tapasztalja vagy beálljon a  tanfolyamozók sorába.

Közben és csöndben összeállt az Adria túra, cél Vodice. Na, a régi bázis átment ipari búvárkodásba, de találtam egy újat. Így aztán felderítő túra lesz a jövő hét végi menet. Tudom. Semmi hirdetés, körlevél, agitálás. Nehéz megmagyarázni, körbeírni miért. Először is hét hónapig másfele voltam, direkt senkit nem győzködtem azóta. Kijöttem a gyakorlatból, meg azt sem tudom, kit érdekel biztosan – ezen a téren a realitásérzékem elvesztettem, ami valahol az agilitásom környékén tűnt fel utoljára.

Szeretek merülni, oktatni, így aztán visszaléptem a régi szlogenhez: a búvárcég én vagyok. Vannak belső és külső körök, részemről ami engem érdekel, az játszik – ilyen időket élünk. Ehhez hozzájön, hogy evezésben, vizitúrában extrémkedésben ugyanúgy jók vagyunk, tervezünk.

Na de most Bükfürdő, kincskeresés, vizihockey és társai. Egy a kérdés: akar valaki vasárnap merülni? Neufelder?


  • 0

110 km

raba_1.jpgKánikulában mit csinál egy kétéltű? Vízre száll. Nos, mikor még kis ebihal voltam, (középiskolás forma békaember) akkor az össz nyári programom nagy részét a Rábán töltöttem. Eleinte mint túrázó szájtáti, aztán meg kezdő túravezető alakban terelgettük lefele az ifjúságot Gotthárdtól Nicken túlra. Most Zozi, Hodzsi kíséretében eveztünk kis kondicionáló etapot. Weking egylet terve az volt, hogy csinál egy Rába végigevezést, de hát ez 212 km igazából, amihez 6-7 napot illik számolni. Annyi nem volt, ezért a csapat két részre osztotta a vizet: mi a felső részt fedtük le, többiek meg Ikervártól Győrig vállalták be az evezést.

Folyik a víz, nem nagy kaland – mondják akik már voltak folyami túrán. Veszélyes és durva – szörnyülködnek, akik csak az örvénylő, fodros zúgókat ismerik. Az egyetlen rizikót a vérszívók jelentik, szervezett csapatokban böglyök hada és szúnyogok támadnak még a vízen is!

Haladni csak úgy lehet, ha húz az ember. Így két nap alatt sportos bő 80 km-t eveztünk, majd két napot egy céges csoportot vezetve csorogtunk hogy elérjük a 110 km-t. Én bírom a Rábát, jó volt érezni a végére, hogy milyen a “hajós élet” a nomád sátoros túrázás. Jó érzés volt kicsit átmozgatni a felsőtestet, szerezni egy kis alapszínt. Ami fix: a Rábára még visszatérünk, kell még evezni – és érdemes is. Ha valaki jönne, akkor szóljon – van lehetőség csatlakozni.

graz.jpg
Apropó merülés!? A múlt hétvégén voltunk Grazban, aztán voltunk hétfőn Neufelderen. Hulla jó volt – az utóbbi. Ribillió, csődület, fürdőbaleset, valakit tepsiben vitt el a limuzin. Szép halál, bár túl publikus, ha strandolás közben áll meg a szív – szerintem sok ennél rosszabb verzió létezik. Most kettő ilyen is akadt, amiben az volt a rossz, hogy a vízi mentős srác a tanulómnak mesélte, hogy még egy áldozat nem került elő. Ha valakinek dús a fantáziája, el tud képzelni egy búvár – vízi hulla találkozót. Ebbe borzongott bele emberem is, aki ki akarta hagyni a merülést. Nem keveset kellett győzködni, hogy nincs mit tenni, merülés lesz mindenképp. De milyen merülés! Mikor ijedős emberemen volt a sor, a merülés 3 méterig terjedt. (öröm az ürömben: így lehet megtanulni lebegni, tartani a mélységet!) Azért voltunk 16 méteren is, ahol dermesztő pillanatokat töltöttünk. Végeredmény: van két új búvár és megúsztuk a hulla jó típusú találkozást.


  • 0

Boltolunk, merülünk

Mit mondjak, nincs unalom, ha felsorolom magamban a tennivalókat, eléggé hosszú listát kapok. A Kerasub Porta hét hónapi távollét után olyan képet festett, mintha a koboldok itt buliznának minden éjjel. Nem is találtam semmit hirtelen, azaz egy jó nagy rendrakás és leltár lóg a levegőben. Elsőre azért rendet vágtunk a káoszban, ahol elképesztő mennyiségű felszerelés várja a merüléseket. Mennyi jó búvárcucc ácsingózik búvár gazdára, mi?

Na ugyanerre, ugyanekkor döbbenhetett jó sok üzleti partnerem is, mert képviselőik szép sorban meg is jelentek. Elmondhatom, hogy több partner fordult meg júniusban az üzletben, mint vevő! Most jöhetne a nyüszögés, siránkozás, de nem! Én egyszerűen hiszem, hogy ha itt ki lehet próbálni felszereléseket, kikérve tapasztalatainkat, akkor jó vétel születik: mindenki a neki legmegfelelőbb felszereléshez jut. Mert ugye senki nem olyan gazdag, hogy vacakra dobálja ki a pénzét. Csókolom a multikat!

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár