Monthly Archives: September 2010

  • 0

Visa

Az ország, ahova egyre nehezebb kijutni Egyiptom. Nem humor, tényleg – tapasztalom. Persze a “Hozd a pénzt és fuss” stílusú nyaralók előnyben, a reptéren megvehető a belépési illeték – mert hogy mi más lenne 15 USD-ért, a sinai vizum ingyenes. Ha utazni akarnál, egy hónapot meghaladó intervallumban, akkor vegyél a követségen vízumot. Régebben kértek egy fényképet, pénzt és megkaptad a fél éves, többszöri belépésre jogosító engedélyt. Egy nap alatt, maximum másnapra. Mára ez bonyolódott: kell még repjegy oda-vissza, kell biztosítás, kell szállásfoglalási igazolás és így 10 nap alatt kaphatsz maximum 3 hónaposat, nem is olcsón. Én négy nap múlva repülök…

Nem fikáznám a magyar diplomácia, érdekképviselet eredményeit, mert a tények magukért beszélnek. Így történt, hogy potyára megtettem egy pesti utat és a visum intézetlen maradt. Az ügyintéző ajánlotta, hogy hosszabbítsam meg ott helyben a kinn tartózkodásomat. Hmm: Cairoba utazva jobban elintézhető? Azt még hozzá tette a hölgy: mindenképpen vigyen magával arabul beszélő segítséget.

Tapsoltam az örömtől, mikor elhagytam az Egyiptomi Nagykövetséget. Láttam az üres visum osztályt ahol negyvenöt percet vártam, láttam a semmilyen nyelvet nem beszélő recepcióst és mindezért utaztam 450 kilométert. Vidám.


  • 0

7vége

Category : Blogroll , Uncategorized

Pénteken lezártuk az egyetemi projekt második fordulóját. Átfutottam a felszereléseket, hát szidtam az uszodát, hogy a víz mélység nem megfelelő: pár uszony bizony el lett törve, attól, hogy gólyalábnak nézték és azon próbáltak kényelmesen ácsorogni a légszomjas hallgatók. Grrrh! Lenne kettőhúsz, nem állnának rajta!

Táborzáróra naná, hogy kimentünk Velembe. Bár úgy zuhogott az eső, hogy a kocsiban ülve a hideg rázott tőle. A műsor jó volt, tiszta időgép: kicsit a tavalyi kulcsszavak és poénok visszaköszöntek, de hát idén is ugyanaz a lemez forgott, ugyanarról az irányból kapták a legtöbb ösztönzést, azaz a táborvezér Fügedi Tanár Úrtól. Betekintettünk a hűtőszekrénybe, a bárszekrénybe majd bennfentes vezérkar ülésen bólogathattunk a megajánlott osztályzatokra. Nem helyeslésül: az álmosságtól! Így aztán a Pittyes nevű itató megkerülésével direkt hazatértünk. Szakadó esőben.

Az eső csak hullt ugye egész szombaton. Ez az időjárás nem kedvez a merüléseknek, hangulatilag elég demoralizáló, így a nagyobb tetszésindexre számítva helyszíncserével uszodára változtattuk a vasárnapi merülést.  Majdnem mindenkihez eljutott a hír, de három ziccer kimaradt sajna. Bocsi, ez majdnem olyan kellemetlen nem szólni, mint nem kérdezni.Vasárnaphoz mért jó kis tréning volt. Nagyon kijöttem az úszásból, igaz csak a bemelegítő tíz percben volt alkalom uszonnyal a víz alatt hasítani. Elégedett nem voltam az fix. Tény, többet kell úszni ahhoz, hogy az általam elvárt oktatói szinten tartsam a kondícióm. Vajon, jelent ez biztatást a  növendékeknek?

Visszaszámlálás: még egy 7vége, aztán irány Sharm. Ma volt razzia kint, azaz igen ellenőrzik a fehér oktatókat arrafele. Akinek nem volt vízuma, azokat deportálták. Ezek az egyiptomiak nem lacafacáznak, na.


  • 0

Maraton

Tizenegy elszánt Weking. Három hajó. Meg egy szövetséges. Nekivág a Rábának Gotthárdnál, hogy bizonyítson, ki a jobb hazai pályán. A verseny amatőr, de hát idekeverednek Békéscsabáról is öreg fanatikusok, akik kevlár hajóval és ugyancsak profi egyenszerkóval állnak a rajthoz. A felsőn és a hajón szponzorok neve. Nem csak ezen a versenyen neveznek, hanem mindenhol. Na ők a nagy ellenfelek, akik aratni jöttek. De van itt sok öreg evezős, minden korból és kategóriából, más vízekről ugyanúgy, mint a környékről. Népes mezőny, cca. hatvan hajó.

A rajtnál kicsit taktikázásképpen, valahol jól a mezőny közepén indulunk. Csak húzunk, evezőnkkel örvényeket lapátolva, ami bő négy órás elfoglaltságképp elég elkeserítőnek tűnik. Kormányzok, keresem a tökéletes íveket, ahol a sodrás a legjobban segít. Ezen tudunk nyerni. Másodperceket, métereket és sok evezőcsapást. Vannak holtpontok. Van egy kanyar, ahol befarolunk. Van egy faág, amin fennakadunk. Megalázó szituáció, az egyik kettes kenu ekkor húz el mellettünk könnyedén mosolyogva, az egyetlen hajó, ami leelőz, de nem akármilyen módon. Durván – ez a helyes szó rá. Fel nem adjuk, megyünk utánuk. Vedd fel a  csapást! – hörgi hajcsárunk, de csak zavartan pacskoljuk a vizet. Ez nem a mi stílusunk, se evezővel, se erővel, se tempóval nem megy. Gyönyörűen távolodnak, mi meg előzgetjük a hajókat tovább, egészen a célig. Szívósak vagyunk, ha nem is nagyon gyorsak. Nem pihenünk, csak húzunk. Győzzük erővel, van bennünk a végéig szufla. Ezzel egy 4:13:11″ időt futunk az én stopperem szerint. Naná, hogy relatív az idő (Einstein is megmondta), a vízálláshoz kell mérni, így pedig igen parádés teljesítménynek számít. A többiekhez mérve is egy abszolute ötös helyezés környékére saccolható. Konkrétan kenu háromban pedig az első helyre jó.

Fuuu, elégedett fáradtság az van. De miért a lábamban leginkább? Ülőke sem tökéletes, a fenekünk azért kicsit feltörte a verseny. Meg az a még 15 kilométer, amit a kemények vízen megtesznek levezetésképp Molnaszecsődig, ahol van az esti party. Tikk-takk, megy az idő. Sanyi Bánál private bogrács-bab-gulyáson hizlalnak minket, kapunk minőségi abrakot. Isten megáldja Attillát és Sanyit érte. Tikk-takk, gyorsan tovább, száll le az este, sötétedik már. A vízen kérészek jönnek szembe, tiszta Animal Planet! Gyönyörű a Rába az utolsó, kialvó fények  homályában, ahogy a megnőtt parti árnyak összeérnek a folyó felett. Ismét tök sötétben evezünk, így érjük el a Malmot. Éppen jókor: kezdődik a zene.

Egy loblonc fazon állandóan a színpad körül serte-pertél. Néha artikulátlan felüvölt, de hát a képzett többség elnéző: Ő a szervező. Rockzenekarok nyomják a dallamos ritmust, az idő mint a gumi, húzódik az eredmény hirdetés, fogy a sör, kaja és persze palacsinta. Van idő a hajókat a trélerre feltenni, az biztos. Szerencséseket masszíroznak, mások behúzott nyakkal hunyorognak. Akadnak a nyelvek, zsibbad a tömeg, de hát hetven kilométer a karokban, egy nap a jó levegőn már csak ilyen.

A nagy várakozás végére mi is jöhetne? “Minél szűkebb, annál jobb nekünk, azt szeretjük.” -tudjuk meg spontán a felkonferálásból. Profi a büfé, az esti dzsembadi, sok fáradt sportember összejön. Csak hát a verseny amatőr: nincs lámpafény a díjátadáskor, a szervezők pedig nem biztosak benne, kinek mit kell átadni. Kicsit vitatkoznak, kicsit topognak, de végül a Wekingek három első kategóriával szép szerényen elvonulnak a homályban. Kvázi incognito,

15. Bayou Bönhő Rába Maraton, 2010


  • 0

Merítéses tábor

Category : Uncategorized

Hagyományosan megrendezésre került a turisztikai látókép formálása. Mármint hogy hogyan tálalják a búvárkodást a szakemberek címmel – a Fedett uszodában. Mint vezető szaki l e kellett vonnom olyan következtetéseket, amik nem hízelgőek a felvonuló emberanyag jelentős részére. Ugyan tapasztaltam, hogy egy-két év alatt fergetegesen meg lehet tanulni úszni, ez pedig lehetne történelem egy sporttal foglalkozó, sport pályára készülő, húsz év feletti emberke életében. Ezért aztán csodálkozik bennem a statisztikus, hogy ötven sportolóból, hogy lehet ennyi sok ember, aki igen csak rossz kapcsolatban áll Neptun felségterületével. Hogyhogy van olyan, aki nem tud úszni?

reki2.jpgreki1.jpg reki3.jpg reki4.jpg reki5.jpg

Egy biztos: kivette mindenki a részét a pancsolásból, mindenki kipróbálhatta búvárkodást, meg az ahhoz kapcsolódó játékokat is. (Ezeket a játékokat vasárnap kipróbáljuk majd Cellben, csak hogy mi is szórakozzunk egyet.)

Persze egy ilyen tábor másból is áll, becsületére a hallgatóknak, voltak kerekezni, lovagolni, íjászni, sziklát mászni és túrázni is, miközben a velemi hegyek mérsékelt és esős éghajlata keretezte a tábori napokat. Ja, pocsék egy idő van idén. Igazi takonyfakasztó idő. Pont egy hete vívtam én is zsebkendőcsatát.

Húzás, avagy edden evezni mentem, Zsombi és Hodzsi alkotta strokeot kormányoztam. Későn indulva beleszaladtunk a sötétségbe. Extrém élmény volt emlékezetből és fülből lapátolni versenytempóval le a sötéten örvénylő kanyarokon. Láttunk őzgidákat, valahonnan égett műanyag szagát sodorta a szél. Hmm. Már most tüzelnek az őzek? Valószínű, mert melegük lehetett, ahogy átúszták a Rábát. Fenséges látvány volt, örültem, hogy a kenu előtt úsztak el és nem a kocsi előtt futkároznak az országúton.

Az evezés végére szó szerint vak voltam, kellett, hogy mondják az irányt, mire készüljek, hogy kormányozzak. Ebben nem volt hiba, a srácok úgy mondták az itinert,  mintha az életük, és nem egy fürdés múlott volna a helyes íven. Egyébként féltem, igaz attól hogy nem megy a hármas felállásban versenytempót kormányozni, de jó két és fél óra alatt elkaptam valamit belőle. Kár, hogy keveset készültünk, heti kettő versenyzős tréningtől magabiztosabban és konkrét ambíciókkal vágnék a szombati maratonba. Egy biztos: kicsit odacsapunk a kar, váll, hát izmoknak. A többi meg azon múlik, hogy ez milyen eredményre lesz elég…


  • 4

Búvármadarak

Csütörtökön eldőlt, hogy péntek reggel indulunk, két autóval, a többiek meg követnek majd. Séróból a legrövidebb nyomvonalon mentünk, de sajna Rédicsnek nagyon csak piros lámpás volt az út. Mármint csomó félpályás terelés volt útépítés miatt, durva tíz perceket kellett állni. Délután kettőre értünk le a tengerre, ahol (naná megmondtuk előre) napsütés fogadott. Mit volt mit tenni, irány a strand, mire előkerült Ivánunk és szállásunk megnyitotta előttünk túl voltunk pár fürdőzésen.

Gyerekek, akkora élményem volt snorkellel, hogy már csak ezért megérte eljönni!Úszkálgatok csak nézve, hol, milyen halrajok vannak, mit látunk majd ha merülünk, mikor csak valami fehéres torpedó függőlegesen a felszínig száguld. Mi a frász volt ez? Az látszott, hogy nem hal. Figyelek, megint egy ilyen fehér izé. Körül nézek, fent és lent, mire rájövök mit látok: két vízimadár játszik búvárosat, csöppet sem foglalkozva velem. Hűű, Geographic Chanel live! – ezt jobban meg kell nézni. A madarak csöppet sem szégyenlősek, két szusszanás után már merülnek is. Lezúzok utánuk, megragadok egy sziklát és duplán is lélegzetvisszatartva figyelek. Mint fóka, olyan manővereket írnak le, bukfenceznek, cikáznak, ahoy kishalakra vadásznak. Látom is, ahogy elkapnak egyet-egyet. A sziklaperem alá is be-be térnek, innen is próbálnak csipegetni. Feljönnek levegőért, én is élek a lehetőséggel. Persze nem örülhetek sokáig, mert alig szusszanok, megint lent vannak a mélyben. Mérem az időt: 35 másodperc. Majd 10 másodperc pihi, aztán újra merülés! Nos, a kismadarak nagyon jól adják elő, tény, hogy nem pihennek annyit, mint én.

Mire lemegy a Nap, megjön a csapat nagy része. Létszám 17. Öt új tanuló. A víz 19 fokos. Emlékezetemben ez októberre jellemző, ami már száraz ruhás szezon. Mindegy, a száraz ruci itt van most is, pont egy évet pihent összehajtva.

Nem kell ragozni, hogy zajlik egy kezdő vizsga: mindenki merül, ami belefér ebből én duplán veszem ki a részem. Elég jól, mert el is fáradok, no meg a végére mindenkit fel kell avatni. Ezt este hétig vacsorával koronázzuk meg: a bázis feletti étterem ezúttal is kitett magáért, ajánlom mindenkinek. Végül is három kávéval vezetek haza, no meg nagy kerülővel. A story: részeg szlovén határőrök visszafordítottak Mursko Sredicén. Hét éve járok erre, tele búvárcuccos kocsival, Montenegróig majd 10 határon át, de soha nem sikerült kilépéskor bélyegeztetni, elismertetni a kilépő felszereléseket hivatalosan – ugye egy majdani országba beléptetési probléma elkerülése végett. Most, ugyanazon a határon, ahol kategorikusan megtagadták anno a lista szignózását, nem engedtek vissza, mondván nincs listánk. Két ember két cucc, lehet visszafordulni a többivel.

Ki az, aki tudja, hogy láthatóan részeg határőröket, rendőröket hol kell bejelenteni? Külföldön, éjjel egykor? Engem az zavart leginkább, hogy az egész egyértelműen szopatás ízű volt. Hogy miattunk virrasztanak ott reggelig, akkor megteheti, hogy nekünk se legyen jó. (válasz mehet kommentbe)

Tehát gyorsan lesakkoztam  magamba a legrövidebb utat: ugyan tetszett volna, hogy betartok nekik és szórakozunk az én ide passzolónak vélt játszmámmal, de ez időben és kimenetelben eléggé nem illett a gyorsan haza, reggel hatig ki kéne aludni a hétvégét c. forgatókönyvbe. Pár perc higgadt alkudozás és gyilkos farkasszemnézés után kezdtek nagyon-nagyon kiabálósak lenni (közelről éreztem hát, hogy piáztak), így mielőtt programot csináltak volna  a kocsink átvizsgálásával Letenye felé vettük az irányt. Nem erről álmodtam. Hanem pihe puha ágyikóról és félnapi alvásról. Kettő után kezdődött az első részlet – mert a hétfő reggel már másik búvár projektre kellett átpakolni. A szám neve: turisztika tábor.

Összefoglalás: igen jó időben, igen jó helyen, igen jó emberekkel, hatalmasan szép, tartalmas hétvégét töltöttünk, szépeket merülve. Vodicét árban, feelingben, egészében verte. Ide visszajövünk még!


Barlangi bújócska

Blogtár