Elfekvőben még
Category : Blogroll , Uncategorized
Harmadik hét hazai pályán. Időben és a leletek mennyiségével mérhető a megtett út a gyógyulás felé, ami ugye nem kérdés. Fizikailag nem sok minden történik, kapom a szinten maradáshoz a gyulladás és fájdalomcsillapítót, kis B vitamint, meg a pihentető körülményeket. Bizony, idegölő ez a semmittevős szobafogsági állapot, melyből nem látszik tisztán, hogy mit is kell tenni a rendbejövetelhez, hogy lábra állhassak végre. Sereg vizsgálat kész, vettek agyvizet, volt MR, millió vérvétel, röntgen, ultrahang és mindenféle labormunka. Utolsó vizsgálatok még folyamatban, türelemre intenek, meg hogy pihenjek. Egyre inkább kiesik az egzotikus fertőzés, vagy más komoly betegség megléte, marad hát az immunológia területe, mint gyógyítási irány. Ezzel sem vagyok boldogabb ma. Ami feldob, az a látogatók, meg a baráti visszajelzések. Jó tudni, hogy nem vagyok magamra hagyva, van őszinte bíztatás. Nincs mese: ideje lassan lábra állni.
Ötödik nap a kaptárban. Persze el vagyok szigetelve a többi zombitól, nincs mászkálás. Szobafogság van, összkomfortos nyolc négyzetméter. Horror van, elég ha csak a tükörbe nézek, sötét, szőrős, fenyegető arc riogat – ami ugye én volnék. A mozgásom darabosan imbolygó, pont mint egy félig élő. Nem egy nagy életérzés, szívesen lennék más cipőjében.