Monthly Archives: January 2012

  • 0

Herkentyűk titkos élete

“Kezd érdekes lenni” – dörzsölte kezét Ernő ‘bá, a következő tengerbioszra készülve. Most lesz a harmadik, egyébként próbaképpen összehozott előadás, amiből már látszik, hogy négy alkalom kevés arra is, hogy a legáltalánosabb és nyílvánvalóbb érdekességeket kiragadjuk abból a zónából, ahol búvárként körbenézegetünk.

professzore.jpgAlapvetően igyekszünk olyan helyeken merülni, amik valamilyen okból gazdagabb látványvilággal ajándékoznak meg bennünket. Na de miért is gazdagabb egy merülőhely? Mik azok a tényezők, amik kedveznek az élőlényeknek? Erre világít rá a kurzus, mesélve az élőlények meghatározó igényeiről. Könnyű belegondolni melyek ezek: táplálkozás, élő és búvőhely, szaporodás, ezen belül pedig különleges specializálódások és együttélések példái jelentik az előadások fő témáit. Más szemmel nézve, ezen túl többet látunk majd a színes szikláknál. Egy újabb ajtó tárul ki előttünk és mi beljebb lépünk a titkokat rejtő világ felé. Egy újabb uszonycsapásnyival legalább.

Köszönjük Szinetár Csaba professzorunknak – aki egyben nagybecsű búvártársunk!

“Read More”

  • 0

Osztály vigyázz

osztalykepAzt mondtuk, közeleg a nyár. Pár tanonc nem csinál nyarat, de azért a készülődés jelzésértékű, hogy a programok, amiket kitűztünk (amiket még majd tunningolok) azaz a merülés, az jelent valami vonzerőt. Most csak a medence parton sorakoztunk még, túlontúl komótosan is. A felszereléshez szoktatás olyasmi, mint a belovagolás? Annyiban biztos, hogy a mi alanyaink sem szoktak a hámhoz, a felszerelés nyújtotta “komforthoz” – így aztán, hogy bemutassák a scuba egyszeregyet, az bizony nem volt kis kihívás. Nekik sem. Egyet azonban komolyan gondolok: a víz, a vízben való mozgás, lebegés, úszás az a legjobb rávezető módszer, olyan, ami után a készülék használata semmi kis gyerekjáték, a tanfolyamon elhangzó instrukciók csak meghökkentő adalékok. Éppen kalapálom összefele a szakirodalomból az edzéstervet, mert kezd olyan stádiumba érni az edzésmunka, hogy valami alapra kell helyzni az úszogatást. A víz alatt úszás jó. Olyan,mintha kicsiket merülnék. Szeretem. Jobb búvár leszek tőle.

csalad.jpgtrio.jpgTehát lehet most tél, ordítóan nagy a távolság a merülhető tengerektől, hosszú a várakozás a következő utazásig, de jó érezni, hogy búvár vagyok. Még itthon az uszodában is, elég, ha uszonyt húzok a lábamra.

Gyakran kérdezik tőlem: “mit keresel itthon?” vagy, hogy “mikor indulsz és merre? ”  Most erre mit lehet mondani, de úgy őszintén? Azt, hogy ha meghallgatom a híreket és eljut az értelmemhez az, ami zajlik körülöttem, akkor elvesztem a magabiztosságomat és úticél után nyúlok az interneten át. Akkor pedig nem lesz több osztály vigyázz, de erről jobb nem is beszélni. Csinálja mindenki amihez ért, tegye a legjobbat amit tud, aztán jobb is lesz. Menni könnyű és mindig van hova. Ezért is szép dolog ez a búvárkodás, nem? Hát még a síelés…


  • 0

Síörömök

Category : Blogroll , Uncategorized

Mi köze a búvársporthoz annak, hogy havas lejtőkön csúszkálunk? Több is kérem: ugyanazok az emberek és ugyanaz az elem. Mindkettő egyszer a tengerbe csobban. Lábam még emlékszik az elmúlt évre, ráadásul három esztendeje volt utoljára léc rajta. Síbakancsom 23 éves, lécem harminc eurós, a hó ötven centi tömörítve, a sípálya Wenigzell. Tudatos választás és időzítés: sem nagyobb síterepre, sem hosszabb időre nem mertem még vállalkozni,  lévén újrakezdő besíelős délután volt a rendezvény célja. Síbérlet déltől 16,5 EUR, távolság cca. 105 km, pont mint St Jakob im Walde a szomszédban. Sorban állás nincs, kevesen vannak – pedig szombat van. Ezekkel a paraméterekkel címkézhető a nap. A Gehér család állva hagyott bennünket, míg mi ráérősen közelítettük meg a sílifteket, addig ők egyik kört a másik után verték ránk. Közben síoktatói ambíciómat próbáltam kiélni: kedvesem második délutánjaképpen, pályazárásra az összes pályát és felvonót felavatta. Atyám, a senior kategóriában próbálgatta léceit. Délután háromkor elkezdett esni a hó, sűrűn, elfüggönyözve a látóhatárig húzódó hegyeket. A havazás életre hívta az ujjongó kisgyereket, ami mindenki lelke mélyén ott lakik. Túlestünk a holtponton, kezdtünk felpörögni, ettük a nagy fehér lejtőt, örömsízésbe csaptak az események, na arra meg is álltak a síliftek. Szívem szerint maradtam volna, a jó hegyi levegőn, a hófedte lankákon bolyongva. Mégis elindultunk haza. Majdnem feltettük a hóláncokat, szükség is lett volna rá. Vastagon takarta  már a haza felé vezető lejtőt a leesett friss hó és a téli gumink megcsúszott bizony, ügyes szánkózást eredményezve. Az izgalmak kitartottak, majdnem lépésben araszoltunk lefelé egy örökkévalóságon keresztül. Egész Pinggauig tartott a csúszós tél, Oberwarttól már száraz úton robogtunk. Mintha másik világba érkeztünk volna, olyan volt hazaérni. Meleg zuhany. Meleg vacsora. Merev izmok, elnehezült láb. Visszamennék síelni.


  • 1

Bulibajnokság

Nyolc perc csúszással érkezett a rakomány az uszodához. Balage előrs a tetthelyről már kétszer hívott, hogy a földszint tele nyugtalan versenyzővel, azonnali kezdést igényelnek. A beléptetés és cuccolás folyamata (kisebb léptékben) megtörte a lendületet, de végül mindenki megkapta a sorszámát. Ünnepélyes verseny kihírdetés: akadálypálya, futóversenyek, safety stop.

fufjfuj.jpg– Ejj, majd megmutatom szépen! Ha nem sikerülne, akkor esetleg könnyítünk a pályán! –  ígértem sejtelmesen, amitől néhány gyomrot jeges markok szorítottak össze. Ugrás a vízbe, tíz méternél palack lóg, innen még öt méter víz alatt, ahol egy ballon vár 6 kg súllyal, hogy a felszínre kerüljön. A ballont tüdőből kell felfújni. Levegő van a fent elég. Némi fújkálással a levegő megemeli a ballont és a súlyt, amit a felszínen a 25 méteres jelzéshez kell tolni. Innen sprint vissza a falig, víz alatt megtéve az utolsó, gyilkos 10 métert. A versenyzőknek joguk van 1-4 kg súlyt használni, ami a víz alatt könnyíti a haladást, a felszínen viszont akadályoz… Hiba az lelassít, de büntetőpontot is hoz, szóval legjobb laca-faca-topogás nélkül ledarálni az egészet. Ezt mutattam meg, komótosan, mégis láttam némi szorongást az arcokon. A pálya jó lesz – summáztam lelkesítően, de az első két embert így is majdnem kényszeríteni kellett az indulásra. Innentől már a kamerán keresztül figyeltem, szurkoltam, buzdítottam, még amnéziát is kezeltem. Két helyszínen pörgött a verseny.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár