Monthly Archives: March 2012

Bajba került megmentő

Figyelemreméltó cikk jelent meg a Divecenter.hu oldalon, amit szeretnék direkte megosztani veletek. Címszavakban: pánikbúvár mentése, levegőelfogyás súlyos decompresszióval. Az biztos, hogy a kolléga kockára tette az életét, hogy egy életet mentsen. Hős a szememben, remélem mielőbb felépül majd.

” Az ismert víz alatti filmes, Mike Prickett egy másik búvár mentése után szorult rekompressziós kezelésre. Mike Prickett több díjnyertes filmben dolgozott már, a legismertebbek talán a szörfösökről készített víz alatti felvételei. A március elején történt baleset idején a 47 esztendős filmes Rangiora közelében dolgozott egy búvárfelszerelés-gyártó megbízásából a mélyben. Prickett egyszer csak azt vette észre, hogy egy pánikoló búvár süllyed nem messze tőle egyre mélyebbre. Gondolkodás nélkül a segítségére sietett, ám majdnem 70 méteres mélységben tudta csak elkapni. Elindultak a felszínre, a filmes megosztotta a levegőjét is, de a pánikoló búvár zihálása miatt hamarosan a megmentő palackja is kiürült. Ekkor nem tehetett mást, mint hogy a felszínre lőtte fel magát és a másik búvárt.

Prickett örömmel konstatálta, hogy sikerült megmentenie a bajba került búvár életét, aki saját lábán távozott az eset után.A filmes viszont nagy árat fizetett, mert valószínűleg a hosszabb fenékidő miatt a dekompressziós betegség tünetei jelentkeztek nála. Sajnos igen komolynak bizonyult a baj, mert mellkastól lefelé megbénult. Azonnal megkezdődött a szakszerű rekompressziós kezelés, természetesen kamrában töltött kezelések sorozata vár még rá. A javulás első jeleiről adtak hírt pár nap múlva, amikor állítólag már képes volt egészen minimálisan megmozdítani a lábát.

A családtagok és barátok abban bíznak, hogy Prickett másodjára is képes lesz talpra állni: még 1984-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, amiben mind a két lába több helyen eltört. Az orvosok még abban sem voltak teljesen biztosak, hogy képes lesz újra járni, és az úszást javasolták neki terápiaként. A sok vízben töltött idő vezetett el oda, hogy a víz alatti filmezés iránt kezdett el érdeklődni. Az elszántságot pedig olyan sikerek koronázták mint a legjobb operatőri munka díja a Sundance Film Festivalon. A család közös fohászra hív minden Mike-ért aggódó ismerőst és ismeretlent.”

[ Surfline nyomán megjelent a Divecenter.hu oldalon ]

Vimeo: Szurkolj Mike-ért

Maga az eset részünkrôl annyi kommentárt igényel: minden kezdô búvár saját maga felel a bevállalt merülésért. Az oktatók feladata és lelkiismerete, hogy a képességeivel tisztában lévô, biztos tudású búvárok kerüljenek ki a tanfolyamokról. A merülésvezetô feladata, hogy olyan merülésre vigye a búvárt, ami a tudásszintjéhez képest, nem nyújt rendkívüli kockázatot. 

A cikk annál inkább aktuális, mert kapcsolódik a Búvártanfolyam szerûség cikkhez – sajnos. Kezdő búvárral nem szokott baj történni, inkább a bevállalós vén rókák szokták megjárni. Hogy a tendencia fordul, nos az csakis a tradíciók és a képzési kultúra átalakulásában keresendő. A búvárkodást nem kell elbagatelizálni. A pálya komoly oktatókat és nem profitvadász üzletembereket kíván. (Példa: Magyar búvár balesete Malajziában – ott csak áldozat volt, jóllehet az oktatója volt a merülôtársa?!!!!)

Rába party

Rügyfakadás a Rábán: életképek a víz felszínéről, Wekingek, hódok és Sanyi bá, előleg a vasárnapi evezésből. Durván, röviden, távirati stílusban. Amúgy meg előreállított állapotban ütött az óra, de erre persze egy fáradt polgár nem kel fel. Nyári időszámítás még kavarja az embert, a kertben eltöltött földmunkák lemerítenek, úgy, hogy fejbelövéssel ér fel az esti elterülés. Gyors vég. Lassú kezdet a reggel. Negyed óra késés, relatív pontosság: csikicsukival, kávéval-fröccsel fél 10-kor már a vízen siklunk. Három kenu, öt weking, én a solo kormányos a Mostoha fedélzetén. Egyesek Cemnetnek hívják a kis piros TC3-as fazonú túrakenut, ami jogos: mikor is kisipari hajógyártással saját hajóflottára termeltünk, megborult a gyártási technológia. Túl hideg volt a műgyanta vékony eldolgozásához és kötéséhez, így egy eladhatatlan, foltos, javítgatott és legfőképp nehéz monstrum jött létre. Dr. Frankenstein érezhettet így termtménye iránt, mint ahogy én zártam szívembe a kis Mostohát.  Legtöbbször egyedül, utas nélkül, kiülve leghátulra kormányoztam lefelé a vízen, pont mint most. Öröm az evezés, a víz is vidáman csobog. Szikrázó napsugarak táncolnak a folyón, rügyező, zsenge zöldbe öltözött fák nyújtóznak a téli álomból ébredve. Harapnivaló, zamatot sejtető színhangulat, újhagyma húsát, friss zöldséget rágnék. Azért durva lenne, ha mondjuk egyfolytában rágnom kéne. Vajon mennyit kopik a fog – azaz mennyit kellene nőnie, ha mondjuk pont hódnak reinkarnálódik az ember? Elnézve a ceruzafaragás szerű rágásnyomot, ujjongva ünnepel a bennünk lakó természetbúvár. Cuki kis hódok élnek a Rábán! Aztán éppen csak, hogy elférünk a pert szélén, ahol (nocsak) egy hódrágta kidőlt fa zárja le keresztben a folyót.

Hódrágta fa fatörzs. Éles fogak nyomai.

Aztán evezgetve mit látunk? Mindkét parton kidőlt, rágott fák egyensúlyoznak az élet halál küszöbén. Gyönyörű, lombos, vastag fák törzse van barbár mód körberágva majdnem teljesen, mintha csak esztergapadon szúrná le a kész munkadarabot szakibácsi. A kész fa pedig dőlni fog, csak egy kis széllökés kell majd neki. egy biztos: a kis rüszü hódok (eszmei értékük 50.000 ficcs darabonként)  rendes fakitermelést folytatnak. Mondjuk a teljes folyóhosszon. Ha a fák értékét és a túlszaporulat jeleit összevetjük, ideje lenne talán agyalni a hódprém hasznosításáról? Nos, eddig a gondolatig nem egész 5 kilométer megtétele után jutott el a nagy vizitúrázó állatbarát. Közben volt Weking bázison szalonna sütés, némi jóleső sürgölődés. Később fröccsölés Sanyi bánál. Vörösbor szódával nekem jobb mint a sör. Még Hofitól tanultam: ebből biztos marad bent valami… Az öreg gondozott parti menedékvára sajna már az utolsó etap kezdete a 15 kilométerből, amin két óra effektív evezgetés allatt ér végig az ember.

A vég pedig mi más is lehetne, mint az Árvíz presszó, műfaját tekintve kocsma Molnaszecsődön a híd lábánál. Míg a sofőrök autóhoz jutnak, a megfáradt túrázók összeszedésének ügyében, addig adott az elfoglaltság. Mindenki habitusa szerint input folyamatokkal töltheti az idejét és persze magát. A hazakeveredés ennek függvénye, de mi már ötkor otthon búcsúzkodtunk. Ami a skiccből kimaradt, az az evezés tudománya: előképzettség nem igényeltetik, a jó kormányost biztosítjuk.

Sorskérdések

Mit vegyek a boltban helyett: mit vehetek? Mit dolgozok helyett: miből, hogyan éljek meg? Hova megyek merülni helyett: mikor mehetek merülni? – és még folytathatnám a napi kérdéseket, amik a kicsattanó életérzésekkel átszőtt búvárkalandok helyett foglalják és kitöltik az életteret. A központi búváruniverzum melyben élek, kezd kicsit elnéptelenedni, hiába is itt a tavasz, 20 fok felett a hőmérséklet, a kérdőív, amely 2 perc közvélemény kutatás és egyben stratégiai éves búvártervezés alappillére, passzivitási rekordot mutat. (január 17, most 2 válasz) Rutinból egy 10ezres optimizmusdózissal kezdem a napot és kicsit önkényesen új medervonalat szabok az idei búvárterveknek.

Igaz, erről Nagyorbán jut eszembe, meg a március 15-ös szép beszéd, az egységesen galambősz fejekkel raszterezett nagy hallgatóság előtt összehordott önigazolási kényszer. Nem vagyok sem vallásos, sem magyarkodó, se jobbos, se balos, én csak egy elköszönésnyire nyitottam rá szüleimre, de mintha elkaszálták volna a lábam, úgy rogytam le a TV előtt. Nem a véleményem a kérdéses, hanem, hogy pár perc után, mint megbolydult méhkas, úgy keringtek a gondolatok a fejemben.

Virtuális szolgáltatás: búvártanfolyam-szerűség

Mai topik a virtuális és a valós búváruniverzum összecsapása. A virtuális attól virtuális, hogy nincs fizikai székhelye, stabilan kapaszkodó gyökere és támaszpontja. Pont olyan, mint a gyom, felveri a fejét, elhinti a magokat, amik majd burjánzanak és elnyomják az értékes fajokat, a kultúrnövényeket. Az én üzletágam is veszélybe került, sorban jelennek meg a dílerek: ma már kaphatsz búvártanfolyamot otthon az interneten keresztül (e-learning), szóval az árut megveheted. A lényeg a vásárlás, az adásvétel, a jutalék. A szolgáltatás teljesítésére is sor kerül, de az nem a közvetítő felelőssége.

Lehet, hogy az a célod, hogy gyorstalpalón szerezd meg a merüléshez szükséges engedélyt?  Te tanulnál olyan búvároktatótól, akinek a merülőtársa (saját tanítványa) a túra első merülésén meghalt? Olyan “szakembertől” , aki még nem tapasztalhatta meg a szakmát, csak fizet érte, hogy oktatási gyakorlatra tegyen szert? Ismert link oktatótól, vagy ismeretlen újonctól? 

Szerinted mennyire fair, hogy a kuponos, bónusz, internetes kedvezményeket kínáló oldalaknál vásárolva, azok munka nélkül, 30%-ot eltesznek a pénzedből? A Te pénzedből, abból az összegből, amiből a szolgáltató szeretne építeni, gyarapodni, fejlődni a megélhetésén túl. Arra kérlek, legyenek elveid, mérlegelj! Gondold meg, mit vásárolsz, mennyiért, és kinek fizetsz és főleg miért? Ha majd 30 méteren elakad a lélegzeted és kerülget a pánik, akkor késő arra gondolni, hogy rendes búvártanfolyamra kellett volna menni!

Közösségi portálok

Amit megértek: Füge ignorálja a FB-ot! Az iwiw-el kapcsolatban is sokan eljutottak erre a pontra anno. Ma, hogy egyre több reklámfelület keresi az egyensúlyt és egyelőre inger alatti közlemények és hírek jelennek meg a virtuális privát burokban, még elmegy a rendszer. Azonban a sok “ismerős” túl sok publicitást hordoz magában, ami egy bizonyos napon feleszmélve bárkit arra késztethet, hogy kicsit lejjebb ereszti a redőnyt, ne legyen olyan nagy a belátás.

Magam sem tűrök meg olyan kommenteket, amik engem, vagy az érdekeimet sérthetnek. Pont úgy, ahogy azt sem szeretném, ha idézetekkel összefirkálnák a házam falát. Időrablónak tartom a közösségi portált, leginkább csak mint búvár, búvárcég és nem mint magánember kívánom használni.

Ami a jó benne, hogy tényleg egy nagy olvasztótégelye mindazon embereknek, kapcsolati  hierarchiáknak, akiket ismerhet az ember.