Monthly Archives: July 2015

  • 0

Silky cápa – selymes félelem

Útijelentés 6: az előző hét filmsztárai a cápák Elphinstonon – itt merülünk mi is egy jóízűt – szívdobogtatót. Mi is van, ha robog feléd egy cápa? …

silky

Négy darab mutatja, hogy egyenként is tudnak gorombák lenni. méretes, ezüst színű torpedók, ahogy érdeklődve körőznek a búvárok körül. most vannak Elphinstonon, tehát induláskor jó esélyekkel neveztünk be egy cápaműsorra. Driftelünk egy hosszút Shaab Marsán, majd második hajóként lekötünk Elphinstonra. A hajó alatt rögtön megjelenik egy cápa, mutatja is a hátát, kiáll az uszonya. A briefing ennek megfelelően horrorisztikus, de kertelés nélkül be kell látnia mindenkinek, ez itt nem Disneyland. Ha az áramlások dolgoznak, akkor kékben, harmincra merülni nem olyan játék, azt meg kell úszni, azaz tempózni kell hozzá. Ez pedig csak az eleje, akkor már csak fél tucat dologgal kell foglalkozni, hogy minden normális módon történjen. Így történt, hogy két csónakban, tizen futottunk neki. Már nem a matróz szeme alapján ugrottunk. Az első transporttal megnéztem, honnan fúj az áramlás, így áramlás eleln küzdeni feleslegesen nem kellett. Kiúsztunk a nyergen végig, közben csak egy napóleon úszott nekem, rendesen a szemembe nézve. Cápa, se más nagyvad nem mutatkozott, szinte tök üres volt a bluebox körülöttünk.

silky-group

 

A plató legvégén, harminckettőn fordultunk. Innen drifteltük végig a zátonyt, hogy még ha lehet, akkor a déli oldalon, a hajó alatt cápázzunk egyet. Útközben hatalmas kalászhal felhőbe futottunk. Ahogy hatoltunk be a halrajba, úgy lett egyre sűrűbb, sötétebb körülöttünk minden, kizárva afényt. Érthetetlen módon behúzódtak a fal mellé, mozdulatlanul tömörültek, már egymást sem láttuk szinte. Lassítottunk, elmerültünk a hallevesben, amiben pár óriás travelly járőrözött. Ezek azok a pillanatok egy merülés előjelét pozitívra váltják – a búvár légzése lelassul, az idő megáll, az agyba pedig bevésődik az észlelés lenyomata.

Percek múlva elérjük a hajót. kedvezőtlenek a fények, fehér, tejes homály kéklik kontraszt nélkül. mint egy lefagyott PC, halálos üressége. Egy sötét foltra fókuszálok, ami így cápaformát nyer. ketten vannak. Úsznak, alattunk pár méterrel, komótosan, de kört formálva. Aztán kezdődik a tánc. Nekiiramodik, púpoít kicsit, fentről fordul, egyenesen felém, gyorsít, éles szögben jön felém, sebesen, kezemben a kamera megremeg. azt nézem, hogy kézzel, vagy a fogantyúval verjem pofán, ahogy fejjel ront felém. Támadóhelyzet? Szembefordulok vele, billenek feléje, ahogy ő ívben kitér. nem gondolok semmire, csak arra, hogy ez elég élesen kontaktra megy, ha közelér, elsőnek ütök. Mikor már  azt hiszem, ez meg is fog történni, élesen kifordul a szituációból, hogy a többiek felé ússzon. kutyaként körbejárja egyesével őket, majd figyelmét a hajó felé fordítja. Figyelünk körbe, de a másik példány nem muattkozik. hát, ez így elég para. Cápámk a hajó alatt, befolyó, beeső inputok után ácsingózik. gyakorlatilag a felszínen a vízvonal körül cirkál. Nem bánjuk azt sem, hogy csöppet sem érdekeljük – így legalább stresszmentes a találkozó.

Az éjszakai merülés helyett búcsúparty, reggel 6-os búcsúmerüléssel. A hazaút hosszú, a búvárélményektől csordultig telt szív, nehéz, amit becipelünk az otthoni hétköznapokba. Ilyen egy hét az élet napos oldalán – ennyi volna az idei Abu Fendera krónika.


  • 0

Korallos labirintus

Útijelentés: 5 – bújócska – Malahi. Claudia. Két név, két hatalmas, orbitális merülés, amit megélni kell. Mindenhova, mindenfelől,  mindenképp eljutni. Délutánra a csapat kivétel nélkül alszik. akad, aki olvasást színlel, de a betűk nem fogynak a könyvekből. Öt óra út: Shalinat felé megyünk. Közeleg a túra vége, ahogy Elphinstone felé tartunk, de abból, hogy 60, 70 perceket merülünk, jók az esélyek egy biztos merülésre – lehetőleg cápával!

kristoflyuk


  • 0

Kéket húzni

Útijelentés 4 – Abu Fendera krónikák – labirintus merülés után a csapat majdnem a kékbe tűnik, de aztán kövér cápákat lát. Elparadicsomozzuk a végét és odébb állunk.

Parádés Dangerous merülés, bohóchalak és bújkálás. Aztán Gota Soraya – kis sütemény. körbeúszni ezt is, fickós dolog lenne. azonban az 50+ jelek a vázlaton, meg az áramlás megléte indokolja a zodiakos menetet. Számítok az erős áramlásra, ugrunk a zátony előtt. Talán túl messze. Túl sokat koncentrálok, miközben a csónakból hanyatt buckázok. Figyelek a csapatra, kamerára, mindenre – miközben elvesztem a zátony irányát. elindulok a kék irányba – csak az van minden felé, egyformán kék és fényes. két percen belül eszmélek, hogy baj van, zátony nélkül maradunk, ha nem kerül elő a helyes kék iránya . Fogáék szerencsére maradtak köztünk és a beugrási koordinátán, így csak hozzájuk kellett társulni és velük tartani. Égő, vagy sem, de járhat így az ember, ha mellé néz. Jó lecke ez, mindenkinek.

Cápabarlang, azaz inkább terasz. Gyönyörű drift, három kövér szirti cápával, egyszerre. ezek ikrek lehetek, vagy csak mind elérte a kifejlett maximális méretet? Brutál, szívdobogtató és nirogéndús élmény. Drop off, computer jelez: fel, fel cimbora, idők vannak! A hajó közvetlen mellékében akad pár víz alatti bebúvós csarnok, aláhajlás árnyékával, üveghalak dús fűzéreivel. Itt békés és látványos levezetése történhet a nitrogénnek.

Paradise reef. Adhatnánk neki a leharcolt, a haldokló, vagy a letarolt nevet. Valamikor ez a hely egyike volt a dús élőhelyeknek, számos alvó üreggela  szirti cápáknak – emlékszem, mi is lélegzet visszafogva térdeltünk perceket egy mellett. Ma őrzi az adottságai nagyszerűségét, de éppen rossz a látótávolság és az ellenfényben is a valósnál halottabnak néz ki. Próbálok egy új útvonalat, a külső víz felé fordulva, élő fantasztikus formájú sziklaalakzatok korallszarvai között kanyarogva. Messziről kerül minket egy nitrogénteknős (az olyan, amit csak a vezető lát, meg aki ott kibicel legelől). Egy kis pufferhal tép meg egy másikat. Ez most vagy papás-mamás, vagy valami bandaháború. Belefutunk egy hatalmas tövises rájába. A zátony túlsó csücskéhez érünk, innen jobbkéz szabály, visszairányba. érdekes öblök, a korall teteje színes és élő. itt van még mit nézni azért. a levegők elfogytak, ezért a hajónál a csapat egy kivétellel távozik. Furdal a szakmai elégedetlenség, hogy nem jutott idő a barlangra, csak pár jó perc kellett volna. Aztán kérdezték, hogy mit kavartam a szélén, mire a válasz az: cápa, sasrája, teknős és a jó látótáv reményében fürkészkedtünk arrafelé. aki itt volt, látta, hogy utóbbira is nagy szükség volt. ej, ej, mi lett veled Paradise reef!


  • 0

Abu Fendera

Útijelentés 3 – Abu Fendera bemutatkozik – három merülés a boldogsághoz amiből kiderül, megérte-e a hosszú túra

Abu Fendera – mint egy mesehős, amit még senki nem látott, aki a legendát továbbadta. Ki hozzátesz, ki elvesz, ki pedig útnak indul, hogy személyesen találkozzon vele. hónapok óta suttogtuk  e rejtélyes nevet, napokon keresztül utaztunk, volt időnk ábrándokat szőni, óriási, terebélyes fává nőtt bennünk az elvárás. Aztán eljött az utolsó perc is, mikor a hajómotorok leálltak, hogy mi is megtapasztaljuk, lássuk, megéljük, mit jelent ez a két szó.

Célbaértünk, sajnos csak egy napunk van a merülésre- az idő és távolság miatt, utána északnak kell fordulnunk. Habili Fendera amivel kezdünk. Látótáv gyenge. Látnivaló, gyenge. Hiba, ilyen helyért az ember nem hajózik ennyit. Csalódás a köbön, Attila a fővezető is őrjöng, szidvaa percet,a mikor rábólintott a döntésre. Másodszor egy csatornát (Abu Fendera Fasma) merülünk, korallok jobboldalon, zeg-zugos nézegetős. Koralltömbök számos üreggel, üveghal búrával. sok van belőlük, mintha burok gyöngyökből vibráló burok burítaná a formációkat. Van itt is bohóchal farm, jön egy szirticápa és akadnak nyomai az eróziónak. Még nem az igazi, akadhat azámos ilyen zátony, de azért sejteti a Vörös tenger gazdagságát. Ezt követi a térség harmadik merülőhelye.

foga-habili

Habili féle, nevesincs semmi a vizek közepén. Már a beugrás is vontatott, újra kell kötni a hajót. Áramlás miatt húznak vezetőkötelet, így a tatból kézibehúzással elérhető a zátony – nem kell uszonyozással fáradni. Hát, az egész egy átverés volt kérem!

Maga az ármlás: nem jelentkezett, inkább csak hullámzott a felszín. A korallt körbeúszva talán, ha egy egy ötméteres szakaszon fordult elő, hogy nem sodort barátságosan menetirányba a víz. Ez már kérem parafizika kategóriás merülés!

“Read More”

  • 0

Surprise reef

Útijelentés 2 – Abu Fendera krónikák – Régi emlékek nyomában a merülésvezető – meglepetés több alkalommal, amiről a tenger tehet – a búvárokat is megnézik, főleg, ha vonzóak

murcsi-marcsi

Benfentes beszélgetés, kérdező érdeklődik egy ilyen, meg ilyen zátony után, amelyben az emlékek szerint szerepel hat darab szirticápa, egy nagy torta, amit körbeúszott, csomó nagy torony, illetve durva áramlás a hajó alatt. A szilánkos emlékekről 2004-ben készült bejegyzés a merülési naplóba, ott volt biztosan Chris, Husi és Peti. Karaj merülés volt!

A reggeli Sataya merülés után (Ernő szelidített teknőst, aki lojális kultúrlényként minden csoportnak megjelent. Nekünk egy polipot is bemutatott, így duplán örültünk neki) két és fél óra délnek menet után Um Chararimnél hajtottunk végre barlangászást. Nem igazi barlang, hanem hangulatos korallabirintus, már-már szabályos folyosókkal. Ókori városok épültek ilyen párhuzamot és síkokat nem ismerő, girbe-gurba vonalvezetéssel, hogy a lényeg, az átjárhatóság azért mellékesen meglegyen.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár