Téli merülések

  • 0

Téli merülések

Zénó, a fanatikus száraz ruha tulajdonos és jómagam immár két alkalommal jártuk meg a Neufelder See hűs vizeit – idén. Eszembe jutott kollégám, aki Safaga térségében merült száraz öltözetben – a Vörös tengeren. Lehet, hogy ő a fanatikus? Pillanatnyilag a 20 fokos ottani téli víz eszembe se jut. “Úgy szeretnék végre 10 fokos vízben merülni ” szakad ki belőlem egy sóhaj. Ennek ellenére itt vagyunk, sőt! Nem egyedül. A hobby az osztrákoknál is népszerű: 10 autónyi résztvevőt nyelt el víz.

torp.jpg

Mire beöltöztünk, az első hullám már partot ér. Hármat is kisegítettünk az öltözékből. Hó fedett mindent és a beöltözött télikabátos sétálók között abszurdnak tűnt, hogy víz alá merülők gyülekeznek itt – mint beavatott titkok ismerői. M imagunk sem tudtuk az okát: egyszerűen lehet, hát merülünk is! Van miért gyakorolni, azaz meglesz még az eredménye ennek.

Most, majdnem olajozottan ment minden. Igyekeztünk a hibás megoldásokat, komfortromboló hatásokat minimalizálni. Mindketten száraz kesztyűvel próbálkozunk – ez most az új misszió.

fenekjaro.jpgPompás a téli táj, nekem ez mindig különös érzést ad. A lemerülés parádés, bár egy tűszúrásnyi luk aktivizálódik a kesztű anyagán. Legutóbb egy szoros, 2 mm-es kesztyű (!) tett próbára – a mostani helyzet azonban rózsaszín örömmámor hullámzó óceánja volt ahhoz képest.

Előre! – szárazon, egy kicsi hidegtől nem kell visszafordulni még. Mondom könnyedén, de mérlegelem a tényeket. Mi van, ha literszám dől majd be a víz és könyökig eláraszt? Nos, tét nélkül nincs játék. Ha így alakul, akkor sincs világ vége.

kari.jpgZénó tájol, ahogy az egyre ismerősebb vízfenéken navigálunk a tó közepe felé.
15 méteren most nem a hideg fogad. Nem, a hideg kérem a felszínen  maradt, itt kellemes 4 fokos a víz. Beleúszunk egy kapitális csukába, kisebbeket kerülünk el. Elég kihalt a tó, csendes, igazi víz alatti uborkaszezon.

Természetesen találkozunk a rideg életformák közül párral. Néhány rákolló kandikál ki az üregéből. Látok pár magányos halat, akik most végre nagyon jól tűrik a fényképész sürgés-forgását.
portre.jpgNagy néha lomhán rebben a szemük, de a hibernált állapotból nem sikerül őket felrázni. Még szerencse.

Ami beázhat, az be is ázik: bal kesztyűm biztosan átnedvesedik, pedig ujjaimmal befogom a lukat. Zénó mutatja felemelt kezét. Buborék jön a csuklóján. Nagyon helyes, én is tettem már ilyent, kijön a felesleges levegő a ruha ujján is.

Utólag megtudom: ez volt a beázásra utaló jel esetében. Hoppsz! Nehéz megúszni szárazon. Lepattintom a kesztyűm a mólónál, jó ez a gyűrűs megoldás, olyan, mint a szkafander. Aztán, hogy bal kéz merev ujjaival lerátsam az uszonypántot, nagy merészen a vízbe nyúlok. A nyitott mandzsettagyűrűn beköszön a hűs víz úgy könyökig. Ennyit a merészség és butaság közötti különbségről: nedvességben mérhető.

Elégedettség tölt el, bár társam ujjából vizet csavar mikor átvedlünk civilbe. A meleg autó szalad hazafele, miközben minden gondolat a merülésekhez szalad csak egyre. Mert merülni kéne még… Hogy miért? Egyszerűen mert lehet és kell is. Ezt nem lehet másképp magyarázni.


About Author

Karas

Alapító tag és búvároktató, számos tengeren és merülésen túl, a Kerasub frontján.

Leave a Reply

Barlangi bújócska

Blogtár