Háttérben: 130 milliós ékszer
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Én kicsit sem vagyok érzékeny természetűnek mondható, de ha arcon csapnak, akkor azért kicsit felhorkanok. Budva után pár kilométerre a kimondhatatlan helység Maestral Hotel nevű búvárbázisra ruccant át Dragan-Igor-Karas triónk. Itt összefutottam Rudival a magyar nyelvű búvárvezetővel. (tel: +38269239322 annak akit érdekel direkt) De a lényeg: vizuálsokk kérem! – ami arculcsapott. Egyszer elsuhant már mellettünk , de másodszor is erős elképedést váltott ki a látvány: ,A’ HAJÓ ott horgonyzott az öböl közepén, az abszolút és elképesztő vagyon nyilvánvaló szimbólumaként. Egy olyan hajó, amit képregényekben, vagy csak filmen modellezve látni egyébként.
Ennek pedig vélt névleges értéke az elképesztő és irdatlan 130 Millió EUR – azaz 35,75 milliárd magyar fitying körül becsülik.
Mennyi lehet az üzemben tartása? No meg kik lehetnek azok az emberek, akik a fedélzetre léphetnek?
.
Másik vizuálsokk a parton ért bennünk. Mint virágba borult parlagfű mező nyári napon, úgy izgatott bennünk a látvány, egyéb mellékhatásra nem kitérve csorgott a nyálunk. Olyan völgyek tárultak a szemünk elé, hogy a penis nervozis nevű kórkép rögtön kezdett elhatalmasodni rajtunk. Természetesen ordas és kiélt-forma arculat lakozott a helyi lányok bomba testén, amit roppant igyekezettel tártak elénk – akik a csónakban ringatóztunk a lehető legjobb be és rálátási szögben. Ez az állapot kínosan sokáig tartott, de aztán végre elmentünk merülni. Mert hát van fontossági sorrend, nem?
Két roncsot merültünk: az egyik harminchármon az Oreste, ami igazából egy dinamittal jól szétburított roncskupac, pár épen maradt blokk kivételével nem hajóra emlékeztet. Azért kamerával feltártam rendesen a néznivalót.
Másodszor a Minelovac nevű roncsra harmincötre merültünk: ez tutti, számomra új és szép roncs volt. Épen maradt fahajó, amit négy kamion kővel raktak meg, hogy el lehessen süllyeszteni. Az oldalán szép léken lehetett behatolni, amit meg is tettem. Aztán belül bolyongtam kicsit, a kamera forgott rendesen, zavartalanul, majd végig úsztam a hajót kívül is. Itt már a helyi erők biztosította konvoj keverte az iszapot, nem is találtam jó szöget, a deco meg viccesen csipogott. Hát felmentünk ahogy kell.
Ekkor jött az effekt, a gyors indulás,a kapkodás, meg a mélázás! A propeller levágta a vízben lógó kamerámat, amit ugye ki kellett volna húzni indulás előtt. Le is esett újabb harmincötös merülésre ítélve. Tíz perc, talán biztonsággal belefér – de csak hogy elég decostoppot tartsunk. Kamera megmentve. Budva missio, két újabb felvétellel letudva. Fundive az öreggel. Ezért mondjuk érdemes volt maradni. Visuálsokk lenn és fenn kérem! Ez a Budva régió nagyon durva tud lenni. De én a nyugalmat választom ha lehet.
