Paradise Dua

  • 0

Paradise Dua

Lehetne mondjuk 47 is a neve, de mivel ősöktől örökölt koordináta kettes (dua) bejegyzéssel, hát ez lett a paradicsomhoz ragasztva. Ezen a koordinátán három merülést követtem el. Egy szép driftelést a végén Wobegonggal, a másikat Shark Garden storyként, míg ezen mostanit “Curve” néven tudom tálalni, hiszen mint egy lekerekített asztalvég olyan a hely. Úgy is mondhatjuk, hogy számítottam két lehetőségre, de arra nem, hogy megint újat találok.

Én a talapzatig merültem, ahol egy kis zátonygerinc lejtett kifelé: 27 méter, barakuda suli, de szülői értekezlet lehet éppen, mert tiszteletre méltó felnőtt méretű mind. Áramlás nem igazán lengedez, zátony végi a feeling. A reggeli napsütés pont ide leér, a homok ragyog tőle, a környezet mély kék (persze 27 méteren mámorító is lehetne akár) egyszóval idill kiindulópont. Megsaccoljuk a helyes irányt, avagy hol nem szaladunk bele szembe-vízbe találós kérdés.  Csorgunk csak, majd egy sweetlips kiránduló csapat érkezik balról a kékből, határozott haladási alakzatban iramodnak felém és mellettem el. Napközben jó sweetlips valami korallblokk zugai mellett formál alvó alakzatot, ezek meg most kóvályognak haza. Hogy mivé lesz ez az óceán! – zsörtölődöm, hisz ezért nem lehet senkit megtalálni, mindenkit mindig keresni kell. Na, csorgunk tovább, felfele oldalazom az amúgy szép kis meredélyen. Kanyarodunk egy körív mentén ami azért jó, mert nem ér hirtelen véget a zátony, mielőtt kezdődik. Mire átkerülünk a másik oldalra fenn vagyunk 12 méteren, szép korallkert terül el a belső oldalon. Ha lenne még időnk, akkor átúsznék, megnézni milyen széles ívet kerültünk meg, de egyben kell maradni, hiszen vendég levegője véget ért, öt méteren hát kibuborékoljuk a biztonsági időt és felúszunk. Át fogom írni ezt a koordinátát háromra. Aztán meg meg fogom tudni, hogy először hol merültünk itt. Azon kívül van még időm és lehetőségem Paradiseokat merülni, úgyhogy ezen sorozat olvasóinak örömére: folytatjuk.


  • 0

Komment

és ha nem vagy vízközelben, akkor vedd gyermeked éles fogai elől jól elzárt rejtekhelyedről álmodozós kincseid, és tedd amit tenned kell…:)

homemade.jpg

Ez egyben a legédesebb (képes) komment, amit kaptam, főleg mert otthon nekem is van ilyen edzőpályám, ahol szinten tartom a rájáimat. Minden hozzászólónak köszönöm a kommenteket, csak így tovább. Válaszokat is kreáltam, hol private, hol folytatólagosan. Jó, hogy olvastok, végül is innen tudom biztosan, hogy érdemes mesélgetni. Figyeltek?

Ha jobban füleltek, halljátok, hogy hívogat a búvárfelszerelés és ha mást nem is, de egy össznépi uszodai kis bugyorgatás pár bailotut meg egy pár uszonyos sprintet lenyomva búvárnak érzitek magatok újra. Jó érzés az, tudom jól, pontosan. Tehát mikor megy a banda Cellbe?

Itt Pápuán az elmúlt héten elsődlegesen a video kamerát toltam, hogy legyen anyag újabb filmet befejezni. Mivel nem voltak nudikról felvételek, azért erre mentem rá jobban és mivel vendégünk is fotós volt, a guidok is tűvé tettek mindent értük. Így született meg az elképesztő eredmény, ami a cég (Pápuaparadise) hírlista élére is felkerült: 54 különféle nudit vélt fotózni Müller Péter Úr Münchenből. A végén már én is azt hittem, hogy csak makro dolgaink vannak: emperor schrimpek,  meg az ostorkorallon lovaglóknak, amikhez akadt minden féle garnélácska is a sok puhatestű házatlan csiga mellé. Müller szerint nehéz fotózni: ezek túl gyorsan mozognak. Legújabb gurum a “Kisember” valószínűleg nem osztaná ezt a nézetet ahogy magam sem, egyszerűen technikai kérdésről van szó: a fényt le kell képezni. Ez videokamerával is feladat, főleg ilyen apró léptékben, rezzenéstelen állóképet alkotni. Csoda, ha bütykölgetem állandóan?

Másrészt nekem a filmem szereplőinek azonosítása a legnagyobb kihívás, mert szép új vastag könyveink vannak, amiből a bőség zavara visszaköszön. Néha a megfigyelt alany is, de általában csak ötödik átlapozásra. De hát: teszem, amit tennem kell. Képeket, videókat felfele. Hamarosan…


  • 6

Kis ember nagy fotók

sangut_in_action.jpgA búvárfotózás porondján az amatőr kattogtatóktól a profi tengeralattjáróvá épített technikát hajtókig rengeteg fellépő akad. Az értéket azonban a született minőség adja. Meg a képek születésének módja. A technika persze fontos faktor, a téma úgyszintén, ahogy maga a búvár is. Sok embert láttam fotózni, láttam a végtermékeket. Kevésre mondtam, hogy hűha! Ha igen, akkor annak mindig csúnya vége lett: fogtam a saját aktuális fotóalbumomat miközben még mesterem képinek színvonala vibrált a retinámon, na mit tettem? Nyomkodtam vadul a delete gombot! Az ilyen ámokfutó vérengzések kép-gigabájtok digitális bezúzásáig fajulnak. Az ember egyszerűen utálja, ha nem jó a kép, szigorúbban töröl. Meg talán okosodik is – főleg ha van kitől. Utolsó ilyen típusú találkozásom alanya Sangut Santoso.

Kis balinéz emberke, rettenet tapasztalattal és igazi búvár értékekkel. Szerény és minden tudó egyszerre, aki nem beszél se fölöslegesen, se nem köntörfalaz, ha szenvedélyéről a fotózásról kérdezik. Egyszerűen fanatikus a fickó, ennek él. Mit mondjak: a képei beszélnek.

Másrészt Sangut az a fazon, aki teljes tisztelettel fotózza a témát. Nem fekszik rá, nem töri le, nem rakosgat, pálcával rendez, odaszögez, stb. stílus híve. Láttam fotózni és elkerekedett a szemem. Igen, túl sok negatív példát láttam, akár profitól is. De emberünk lebeg, lélegzet visszatartva, fél kézzel kapaszkodik ha kell, mindenesetre nem pusztít maga körül. Nem tör, nem ér hozzá semmihez. Shortiban merül, néha odakap, ahova csípett a lágykorall, vakarózik egy pillanatig, aztán újra fókuszál. A téma, a kompozíció és a kép túltesz annak profi alkotásán. Jó példát mutat minden fotósnak, aki háborgatja a vizek lakóit.

“Read More”

  • 5

Birie Corner

Úgy alakultak a dolgok, hogy a két bázisunk közötti sarkon ugrottunk végre. Az ember mindig távolba néz, nem is hoz a ház elé merülni vendéget, nehogy az legyen felróva, hogy a hajón spórol a magyar vezetőség és minden kavicsot merülőhelynek adunk el. Tehát taktikailag fehér folt a Birie Corner, inkább tartalék merülőhelynek sorolva.

A hajó négy után került stoppolható, vendégem kialudt állapotba, így a napnyugtás merülés előtt katapultáltunk a sziget csücskén. Innen pont az “üzemi” oldalunk mólójához kellett elúsznunk, ahol majd a hajó várni fog, miután a fotósokat kitette a kis mandarinhalak elé paparazziskodni. Ha mérlegeljük, akkor tök csúnya dolog szerencsétlen kis halak magánélete után leskelődni, másrészt nem is nagy merülési élmény bújócskázni velük, ahhoz képest, mi minden van még itt a vízben. Valljuk be, a Mandarinhalnak nagyon jó a marketingje, ugyanakkor elég stabilan, elég kihívást nyújt, hiszen a rendszeres nemi élet híve, nem úgy mint a többi halacska. Több. mint szép, bár jómagam nem hódolok fotózásuknak, egyszerűen türelemmel nem bírom.

Tehát ugrás, helyi guide nélkül, önállóban. Rögtön egy black tip reefshark fejére bucskázunk. Enyhe áramlás befele, majd szemből, tizenhat-nyolc méteren haladgatunk a cél felé. Főleg a sarok gazdag, olyan halrajok húznak el a meredély mellett, hogy csak le sem lehet venni a szemet róluk. Egy csillogó makrélaraj húz el kábe hangsebességgel. Úgy, hogy az ember összerezzen tőle, hisz közel van minden amit látunk: olyan tíz méter a látótáv most, lévén a szigetek közötti víz áramlik körülöttünk.

ghostpipe.jpg

A pigmyt nem is keressük (pedig van több is itt), most csak a hely rejtett titkaira vagyok kíváncsi. Találunk pár olyan koralltömböt, ami mellett órákat lehetne eltölteni. Sangut az edzőtáborozó fotós az itt öregedne meg az fix! Piszmogok egy nudi leképezésével, de mindig belelóg a képbe egy fű darab. Odébb tenném, de kisiklik az ujjaim elől. Él! Ez nem más, mint az egyik ghostpipefish – azaz egyfajta szellemtűhal.Ezek után tudom, hogy láttam már ilyet: pl. a sodródó moszatokkal, közvetlen a felszínen, többet, egész nagyokat! Ha tudtam volna, hogy ritka vendég, akkor biztos nem hagyom igazolványkép nélkül elúszni őket!

Ahogy a tintahal sem úszta meg dokumentáció nélkül. Újabb cápa, bumphead papgájok, teknős, ujjszopogatós, meg még mandarinhal is akadt, csak úgy futtában, pedig megint nyolcvan percet kavirnyáltunk. Élmény volt, sportértékkel, minek után kikapaszkodtunk a kikötött hajóra ahogy azt terveztük.

birie_dark_palms.JPG

Csodás rózsaszín felhők tükröződtek a vízen, de mire Misi vízre szállt az új evezőjét próbálni, lecsavarták a fény erőt. Üzenet a Wekingeknek:írhatják idén is a kilométereket, lesz itt hajó, amivel itt evezni is kell, nem csak sodródni! Még pedig nem is akár hol: lásd a trópusi sziluetteket amik képre kerültek, úgyhogy remélem nem sokára tudósíthatok az új sportélményekről. Pápuán a kajak evező nagy nevetés tárgya, a kenu lapátot ismeri a helyi vízen járó közösség – ami szintén kedvező opció.

Szép az este, muszáj megállni és nézni. Itt a pillanat, benne a varázs. Egy időtlen pillanatra megáll minden, megérinti a lelket, végigsimít a vízen, körbeöleli a fákat, a madarak énekébe szövi mit mondana. Érzi az ember. Ahogy azt is, mikor van vége – de csak áll még kicsit, néz, vár, majd sóhajt. A Nap lement a túloldalon, mi meg utána slattyogunk. Átszellemülve, csak úgy neoprénben, át a szigeten, az alkonyodó dzsungelen. Három hosszú merülés után korog a gyomor, hív az ágy! Titeket meg Birie sziget hívogat…


  • 6

Video csőstül

Azaz mint írtam, a kombájn működőképes. Igaz, a kamerák Frankensteine ahogy vesszük, mert halotti álmát aludta a torz teremtmény. Most pedig életre kelt. Ennek örömére zakatol a vágóasztal is, hogy készüljön valami néznivaló. Ami kis nyüglődés után fel is került a Youtube-ra. Fixen. A képsorok mondanivalója: Pápua Paradise, Hausereef. A lényeg rá került a filmre, miket lehet itt látni. És ennél vannak jobb helyek ahova járunk!

Ehhez a filmhez kis idő azért kellett. Nevezzük alkotói válságnak, mely megakadályozott benne, hogy túllendüljek  problémákon. Amiből van egy pár, hogy nehezítse a forgatást.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár