Koronás idők

  • 0

Koronás idők

 

Karantén 50. napjánál járunk, korlátozások enyhítése felé tartunk és idő, amíg a dolgok egyenesbe kerülnek. Ha kisarkítjuk a dolgot, a megváltozott viszonyok abban hatásosak voltak, hogy az embertől, hogyan, miképp lehetne, kellene óvni a természetet. Óriási lehet a fogyasztásból és környezeti rombolásból adódó kiesés, iparágak álltak le teljesen – beleértve a búvárkodást is. az aktuális helyzetről szeretnék beszámolni, pillanatképekkel.

Ha mi nem is, a Korona megmenti az óceánt

Nálunk is bezárt az uszoda, illetve rendeletileg ellehetetlenült az oktatás, várhatóan május közepétől elmélkedhetünk először a tanfolyamokon. Május 1-től nyitott a Grübl See Alpenakvárium (arcmaszk, 1 méteres táv, limitált létszám és előfoglalás alapján), de a Tauchturm leeresztve, szárazon, határozatlan időre szünetel. A Nemo 33 is zárva tart, de az Y40 már június 1-re tervez nyitást.

A nagy oktatási rendszereket is megrázta a nyilvánvaló leállás, bár ez csak afféle hibernálást jelent, leálltak a franchize bevételek. Míg az irodai dolgozók home officeban vannak, a névlegesen teljesítő búvárközpontok zárva, az oktatók merülési lehetőség nélkül néznek szembe a hétköznapokkal. Online kapcsolatépítésre és persze üzleti modellek átgondolására bíztatnak más lehetőségek híján.

Jó hír, hogy a légitársaságok, utaztatók is mocorognak, így nagyon szorítunk, hogy júliusban a Vörös tengeren már merülhessünk. Van légitársaság, aki május közepén már repül, van, aki szintén júniustól. A járatok el fognak indulni, mi pedig reménykedjünk!

Amikor záródtak a határok és leállt a turizmus, úgy egyes országok, úticélok elérhetetlenné váltak. Egyiptom is bezárta a határait, sőt, a vízisportokat is betiltotta. A helyi utazások alapból korlátozva, szabályozva vannak, központosítva ők is kijárási korlátozást halytottak végre. Nem szólnak hírek, hogy hogy csapódott le a járvány, a kormány irányítja a médiát, erős a cenzúra.

Az Arab Emirátusokban kőkemény kijárási korlátozások voltak, azaz aki engedély nélkül közterületen autózott és akár az útvonalat, akár az időintervallunot túllépte, azonnali bírságot kapott. Az engedélyek online felületen voltak igényelhetőek és a kamerás térfigyelő rendszerek követték a regisztrált gépjármű mozgásokat. Hatékonyan és drasztikusan bírságoltak.

Horvátországban a sok sziget teljesen le lett zárva, még a nyaraló tulajdonosokat sem engedték ki-be járkálni. Ők a turizmus igazi nagy vesztesei, ennek ellenére biztos brutális roham éri őket, tudják-e majd kezelni, a nyilvánvaló korlátozások tartása mellett?

Egyelőre bele sem merek gondolni, hogy milyen feltételek biztosítása lesz szükséges pl. búvár felszerelések kölcsönzésére a jövőben. Tehát, saját felszerelés előnynek számít, sőt, ez ami a biztosan járható út a koronás krízist követően.

Indonéziában és keletebbre előbbre tart a járvány, ők igazából elérhetetlenné váltak. Itt a rizikó azoknak volt nagy, akik március 16 előtt nem jöttek haza, nagyon komplikálttá és költségessé vált a hazatérés. Az itt élők más kerékvágásba zökkentek, hogy a sok “farang” nem vakációzik náluk, de élhetőbb gazdasággal. Ők készen állnának már most a nyitásra, de nyilván mind árak, mind minőség tekintetében átrendeződés várható.

Érdekes lehet az idei búvárpiac, hiszen a felszerelés gyártók is nyilván jelentős forgalomtól estek el (a második negyedév lesz az igazi bukás, ha nem akcióznak ügyesen). Belegondolva a gyártási folyamatokba, az évente megújuló lerendelt kollekciókra, a szezonális árukészletek nyílván a raktárak mennyezetéig érnek. (Valószínű, hogy vagy megtorpan, vagy ugrik egyet a technika, ahogy az élet minden területén várható. A nagyok ugrani fognak, hogy előnybe kerüljenek?)

Konkrétan a Cressi leállt a krízis elején és azt sem tudjuk, mokor lesznek szállítások. Az online piacok is rendesen ki vannak ürülve, a kurrens termékek hiányban, az elfekvő, vagy ritka méretek túlkínálatban.

Hogy mi az, amit tehetünk? Türelemre és átértékelésre van módunk. Kellő alázattal, tisztelettel, de legfőképpen hálával nézünk a jövöbeli merülések felé.  Ha eddig nem tudtuk, hogy mit jelent számunkra a búvárkodás és milyen szerencsések is lehettünk, most megtudtuk. Várjuk a lehetőséget és az örömteli merülésekhez továbbra is társakat keresünk.

 


  • 0

Tirán

Érdemtelenül hallgatásba burkolt túra – filmek vágatlanul hevernek, pedig kiváló csapattal, kiváló merülésekkel emlékezetbe vésett csodás szafari  bontakozott ki. Hurghada-Tirán szigetek céllal nem roncs alapú szafari áll mögöttünk. “Gianni” megér egy misét, hiszen története van annak, ahogy Mariann-Noémi kötétáncot jár, mikor a fehér csík a legnagyobb veszéllyel fenyeget. Némiképp osztott felállással, össze-vissza bújkálunk a roncsban. Bámulatosan szét lett kapva, én nem emlékeztem rá, hogy mindenhol ki-be-le-fel-tovább lehet haladni, úgyhogy mint kis múkus az odvas fában, össze-vissza jártuk a folyosókat, járatokat, a motortértől a kamrákig. nem sok titka maradt előttünk, az biztos!

thistlegorm-2d

“Read More”

  • 0

Fenevadak között

Grüner See hétvége – folytatásOLYMPUS DIGITAL CAMERA

Én csak egy rojtos búvárruhás, foltozott uszonyú oktató vagyok, két óceánt kóstoltam, pár tengert megnéztem, de cápaetetésen még nem vettem részt. Most nyílt alkalmam közelről megtapasztalni, hogy a táplálék mennyire elsődleges inger a vadállatok számára, azaz milyen is a “beetetés” mint viselkedés módosító faktor. Nemcsak a halak, de a búvárok is extázisba esnek!

A Grüner See látogatásával kötöttük egybe a Grübl See merülését, amit közelsége indokolt. Sívidék lévén, síszállás adódott, hogy meghúzzuk magunkat, meglepetésünkre roppant korrekt magyar vendéglátók karjaiba futottunk.

 

Félpanzióval és barátsággal fogadtak. Értékelés: visszajövünk! – és nem csak egyszer egy évben, hanem a környéket betéve ismerő vezető ajánlásai alapján, van itt keresnivalónk ha túrázni, vagy éppen síelni is támad kedvünk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bár gyalog is elérhető a tó, mi autóval faroltunk be elé, ahol tucatnyian parkoltak már. Összeszedve a búvár kártyákat, aláírtuk a nyialtkozatokat, fizettük a napi díjat és jött a briefing. Maga a főnökasszony – Sabina a veterán tourleader – profin, humorral és szabatosan ismertette az objektumot. Nem lőném le a poénokat, amikkel berendezték a helyet. Meglepő ötlet egy víztároló medrét búvárkodásra kialakítani, sőt, alpesi akváriumnak továbbálmodni még nagyobb kreativitásról árulkodik. Kellemes kis bisztró jelenti a vállalkozás fészkét, ami jól fel van szerelve búváriskolának is. A vízbemenetelt móló könnyíti meg, a tóban pedig koi pontyok, pisztrángok, lazacok nyüzsögnek, más 13 halfaj mellett. A fő műsor, a gyakorlóstég, ahol a kindertojás mint etetőanyag adagoló játssza a fő szerepet. Ahogy a halak megpillantják a sárga kapszulát, leereszkedik a vörös fátol, amin át csak a sárga kapszula létezik. Abból pedig egy fontos dolog származik: kaja és evés!

Már, ha a búvár megáll csak a stégen, akkor is a halak érintényi közelségbe jönnek, félelem nélkül siklanak el a búvárok mellett – között, hogy egy kört megtéve újra közelítsenek. Élő etető gép a búvár, semmi más szerepe nincs, szimbiózisba épült életforma. Erre mondom, hogy ugyanaz a magatartásfaktor figyelhető meg, mint mikor cápaetetős videón lát az ember. Beavatkozás a természetbe – ami ebben az esetben egy izolált, rezervátumi forma, nagyobb, gúlobális hatás és veszély nélkül, mint az élő, határtalan tengeri helyszínen elkövetett cápaetetés. Utóbbi is attrakció és bár mint gyarló búvár ott lennék az első sorban, de mint gondolkodó ember el is ítélem. A vadon élő állatokat ne etessük, még akkor se, ha az hattyú a csónakázó tavon! Vívódások nélkül bontom a kapszulát: mit nekem, vadon élők! A hatás átütő erejű, ahogy pillanatok alatt felnassolják a kis etetőanyag drazsékat. Az események felpörögnek, olyan tolongás folyik a kaja körül, hogy a búvár sem ússza meg, hogy a kesztyűjébe ne harapjanak! Aztán a kaja utáni élet kerékvágásába szépen visszazökken minden, ritkul a raj, lelassul a mozgás. Frenetikus!

A tó persze más kalandot is tartogat, pl. kincskeresésre a legkiválóbb, sok-sok mókás, vízbe nem szokványos díszletbe futhatunk bele. Pl. ha megtaláljuk, bazi nagy handzsárral kardozhatjuk le egymást, vagy úszhatunk át alagúton, miközben minden féle meglepő figura elénk kerülhet. Már csak egy panoptikum hiányzik, villanhat belénk!

Aztán újra halakat etettünk és még így is frenetikus volt…

Cuccok száradnak, mi meg ülünk a teraszon, kinézünk a síliftre, benéz a panoráma. Gyömbéres csodalevest eszünk, meg chilisbabot. Szép az élet, főleg, napsütésben! – a haletetés pedig még így, egy óra után is frenetikus!


  • 0

Bunker

Minden időben, avagy ha zárt térben készülsz merülni, nem számít az évszak. Várpalotára kellett mennünk, hogy megnézzük azt, amiről csak kósza híreket hallottunk. Ez pedig nem más, mint egy óvóhely, 16 méter mélyen a víz alatt.

Kulcsos ember enged be a nagy, elterülő udvarra. Fehér, apró murva csikorog a gumik alatt, ahogy a konvoj begördül, majd ki balra, ki jobbra grasszol. Magam sem tudom, hovy irányulunk, míg meg nem látom az egykori épületből maradt, háromszögletű kis bódét. Olyan, mint egy kicsi metrólejáró, vagy egy borospince lejáró. Olyan, mintha egy lépcsőházból csak a pincébe vezető lépcső maradt volna fent. Ide csoportosulunk. Vezetőkre és újoncokra oszlik a társaság. Utóbbiak azok, akik még nem, vagy máshol szerzett tapasztalatokkal vágnak neki a helyszínnek. Rutinosan szerel mindenki, dupla palackok kelnek életre a wingeken, karabinerek csattanank, száraz ruha cippzárak záródnak. Eligazítás, menet.bunker_map.jpg

Van valami extrém abban, amikor az ember egy vízbe vesző lépcsőn trappol lefelé. Mikor a víz nyakig ér, akkor a boltív elkpesztően közeli. Ahogy előre tekintesz, a vízfelszínen megtörik a boltozat. Ez a kezdet és a vég találkozása. Utolsó kontroll és a víz alá merülök, követve a vezetőt. Mögöttem még ketten. Szépen, sorba fűzve.

bunker4.jpgÉrdekes érzés, ahogy bezáródik a felszín, a víz alatti folyosó lefelé vezet. A térkép alapján számítok a fordulóra, az ajtónyílásokra és a mesterséges tér, mesterséges elemeire. Ember alkotta, elvarázsolt dimenzió. Ahogy a levegős atmoszféra kiszorult innen, a víznek adva helyet, úgy költözött be ide valami borzongatóan idegen ridegség, valami élettelen, sűrű dimenzió. Pont olyan, amiben a búvár hasra vetődve, a talaj fölött lebegve imbolyog. Ez az út, maga a felfedezés. Valami olyan tartomány, ahol igazán véve semmi, de semmi keresnivalója nincs az ember fiának. Itt mintha nem lenne idő, esemény, semmi, sehová nem tart. Az csak a fenti világban van, ahonnan most mi is kiszakadtunk egy időre.

Haladunk. Egymás után. Vigyázva, nehogy uszonyaink felkavarják a padlót borító, láthatatlan üledéket. A lámpák fénye bolyong a folyosón, árnyakat rajzolva kutat előre. Hátra is kell nézni. Minden hátraforduláskor a mögöttem lévő fény körívet rajzol. Zénó jelzi, hogy OK – jövök. Így járjuk be a folyosókat, az óvóhely lényegét, a kisebb helyiségekbe csak bevilágítva.  Mélység 16-17 méter.  Levegő rendben. Idő 38 perc. Az a para, hogy tudom-e, hol vagyok. Ha ki kellene jutni, merre indulnék? Persze tudom, de megborzongok azon, hogy a labirintusban rekedhetnék. Ekkor jön szembe a következő csoport. nem is olyan nagy a hely, mikor egymás alatt-felett kell elférni. A kimerevedett tér szinte hirtelen válik opálossá. Rengeteg lebegő szemcsén hasít keresztül lámpánk fénysugara. Ilyen az, amikor a zárt térben kezdenek összekavarodni a dolgok. Csökken a látótáv, romlik a vízminőség. Aki ilyenre adja a fejét, fel kell, hogy készüljön arra, hogy egy pillanat alatt borul rá a sötét, miközben semmi nem változik. Akkor ott a terv, a vezetőkötél és persze az egyetlen, kivezető út…

Itt volt az idő. Folyamatosan haladtunk, míg az ismerős felfelé vezető lépcsőhöz értünk végre. A lámpák kört írnak le. A csapat együtt. Lépcsőzünk, közeledünk a felszínhez. 5 méter. 3 perc. Majd jön a gravitáció, ahogy az ember elhagyja a hűs vizet. Izmok feszülnek, tömeget emelnek, tartanak meg. A dupla palack súlya alatt a heveder a vállakba vág. Megérkeztünk egy nehézségektől szép, zajló világba, ahol a levegőt szagok, ízek hatják át, a szél simogat és meleg napsugarak keltik életre a színeket.

bunker3.jpg

Azt hiszem, nézőpontot kell néha cserélni, hogy a szépséget megannyi formájában meg tudjuk élni. Fenn és lenn, egyaránt. Van valami elvont szépség abban is, ahogy a palackok lekerülnek és az ember kibújik a szkafanderből. A csöpögő kellékek a megtett út valódiságát idézik. Réveteg örömmel pislogunk. Nem lehet megfogalmazni az érzést, amivel egy ilyen merülés jár. Megismételni? Megkíséreljük még – biztosan.

 


  • 0

Szervezkedés


longmix_diving_2.jpgJelenleg van egy hírlevélmodulunk, hogy direkt Emailben elérjünk mindenkit. Ez a modul küldi ki az adatbázisba kerülteknek a hírlevelet, amit szeretnénk legalább havonta megtenni. (lsd. feliratkozás, gyakori problémák) Ezen kívül létrehoztunk a Facebookon egy Kerasub Divers csoportot, ahova fel kell iratkozni, és aott tudunk egymással chatelgetni. Ha frissül az oldalunk, az új tartalomról, az aktuális merülésekről ott értesítünk benneteket.

Akkor nézzük a terveket: év eleje van, íróasztal mögött töltjük az időt és éppen egy éves programtervet állítunk össze. Három fő vonala van tevékenységünknek.

– Freedive, sport és uszonyos úszás

– Rekreációs búvárkodás


– Technikai búvárkodás és expedíciós csapat

Ez utóbbi jól hangzik, de mit is takar? Magam továbbra ia azt vallom, hogy a merülni kell és mivel a lehetőségek révén nem trópusi vizek vesznek körül, kell az a  száraz ruha. A száraz ruhához legjobban egy iker palack kapcsolódik, technikai wing és akkor már képesek vagyunk eljutni az Adria minden zugába, barlangok mélyére, ha megismerkedünk az barlangi merülés alapjaival és eljutunk a trimix használatáig. Innen pedig csak egy következő állomás az újralégző, ami személyes nagy álmom.

Mélység? Semmi rekordkísérlet, de okkal, céllal 100 méterig álmodok, miközben tudjuk, hogy 30-50 méter között végtelen sok felfedezni való vár még roncsok és barlangok formájában , vagy csak mélybe vesző falak formájában a környék hegyei alatt, vagy akár trópusi vizek mélyein.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár