BDE – Cápázás

  • 0

BDE – Cápázás

Cápa! Egy idő után a mániámmá vált, hogy találkozásunkról markáns, minden igényt kielégítő emlékek birtokába kerüljek, természetesen húsba foglalt hegek nélkül. Már évek óta turkálhatunk a videómegosztókon szaporodó videók között, látva, hogy a találkozások mennyire közeliek lehetnek. Az elmúlt évek igazolták, hogy ezek a találkozások nem természetükből fakadóan közeliek és természetesek, a provokáció pedig drámává fajulhat.

night-longimanus

Így aztán a találkozások lehetőségét keresve, az elmúlt évek alatt számos alkalommal merültem Elphinston, Brothers és Deadelus vizein, számos alkalommal találkozva a cápákkal. A kék vizek predátorai azonban soha nem méltatták kamerámat igazán közeli szereplésükre, komótosan és megfontoltan ki-kitértek, hogy udvarias és ritka körökben elkerüljék a közeli szereplést. Én közeli képet  akartam, a képet kitöltő, objektívet súroló érdes cápabőr érintését kockáztatva. Izgalmas ráfordulást, agresszív közeledést, amiben nem az adrenalinlökés a cél. A kamerával történő vadászat szerencséje tehát megváratott, ami oda vezetett, hogy a cápás zátonyokat egyszerre, egymás után keressem fel, egy erre tervezett útvonalra befizetve. Ez a Brothers – Deadelus – Elphinstone szafari. Cápára fel! folyt…

“Read More”

  • 0

Tirán

Érdemtelenül hallgatásba burkolt túra – filmek vágatlanul hevernek, pedig kiváló csapattal, kiváló merülésekkel emlékezetbe vésett csodás szafari  bontakozott ki. Hurghada-Tirán szigetek céllal nem roncs alapú szafari áll mögöttünk. “Gianni” megér egy misét, hiszen története van annak, ahogy Mariann-Noémi kötétáncot jár, mikor a fehér csík a legnagyobb veszéllyel fenyeget. Némiképp osztott felállással, össze-vissza bújkálunk a roncsban. Bámulatosan szét lett kapva, én nem emlékeztem rá, hogy mindenhol ki-be-le-fel-tovább lehet haladni, úgyhogy mint kis múkus az odvas fában, össze-vissza jártuk a folyosókat, járatokat, a motortértől a kamrákig. nem sok titka maradt előttünk, az biztos!

thistlegorm-2d

“Read More”

  • 0

Surprise reef

Útijelentés 2 – Abu Fendera krónikák – Régi emlékek nyomában a merülésvezető – meglepetés több alkalommal, amiről a tenger tehet – a búvárokat is megnézik, főleg, ha vonzóak

murcsi-marcsi

Benfentes beszélgetés, kérdező érdeklődik egy ilyen, meg ilyen zátony után, amelyben az emlékek szerint szerepel hat darab szirticápa, egy nagy torta, amit körbeúszott, csomó nagy torony, illetve durva áramlás a hajó alatt. A szilánkos emlékekről 2004-ben készült bejegyzés a merülési naplóba, ott volt biztosan Chris, Husi és Peti. Karaj merülés volt!

A reggeli Sataya merülés után (Ernő szelidített teknőst, aki lojális kultúrlényként minden csoportnak megjelent. Nekünk egy polipot is bemutatott, így duplán örültünk neki) két és fél óra délnek menet után Um Chararimnél hajtottunk végre barlangászást. Nem igazi barlang, hanem hangulatos korallabirintus, már-már szabályos folyosókkal. Ókori városok épültek ilyen párhuzamot és síkokat nem ismerő, girbe-gurba vonalvezetéssel, hogy a lényeg, az átjárhatóság azért mellékesen meglegyen.

“Read More”

  • 0

Abu Fendera krónikák (1)

Maraton, avagy péntek este 10-kor munka letesz. Van ötlet, még a GOPRO-hoz a Diwing tartót össze kell kalapálni, lesz éjfél hazaérni. Szombaton családi kilövés 11-kor már, túl a távollét indokolta összes apró tennivalón, végre nagyszülőkhöz. Hosszú út mindenkinek, de jó ebéd a végén. Innen QSS-CHESTER különjárat Pestre, miközben beletúrok a kocsiba hajított búvármotyóba. Baljós előjel: a búvárruha nincs benne – hiszen még kiakasztva szárad a Búvárbarlangan. Intézkedést foganmasítok. Éjfél mára reptéren. Olajozott utastalálkozó, felszállás, tudatvesztésben töltött éjjeli repülés. Nagyon profi a személyzet mondom, arra építve, hogy talán ha fél órát voltam szilánkokra szakadt éber állapotokban – félig észnél.it-fandera

Vassárnap lett, reggel hat tíz. Buszra szállunk, elindulunk és már a reptér előtt égett gumiszag tudatja, a motortérben füstöl egy ékszíj. Gyors reagálás, a manager intézkedik, egy órán belül új buszon, eldőlve haladunk dél felé, Ez újabb négy óra és tényleg dél tájban ott vagyunk Port Ghalibban.

Kifutunk. Két és fél óra ringatódzás. Checkdive.  (3087/14/46) Újabb szervízjelenetek gazdagítják Murphy gyűjteményét: egy reduktorunk első lépcsője lerágta a menetét – életemben ilyent nem láttam. Egy i3 BCD szelepadagoló telibefújóvá lépett elő, szóval nem igen tudott a gazdája lemerülni. Gyors csere. Most már mehet a buli, tesztmerülés, technikai bemutató élesben Abu Dabab 2-3 déli oldal. Sunyi áramlás fordul a hajó alatt, az aktuális homokvihartól sárga fátyolon át pislákol a fény, így alkonyatmerülés hangulatban lebegünk. Kék a víz, valahogy mintha havazna, olyanok a fényviszonyok, abszurd mód karácsonyi hangulatot ad, a csillogó halrajok pompája: ünnepel a tenger. hírek szerint cápás idők járnak Elphinstonon, legalábbis 3 napj a hajónk korrekt cápashowba keveredett. Itt és most: tonhalak, Giant travelly, pillangóhalak, snappersulik és persze jó kis kemény korall kiállítás fogad bennünket.

Vacsora után javítjuk a felszereléseket, sisha, koccintás, majd korán, mindenki aludni tér. Hosszú út vezetett ide, Abu Fendera a cél – hosszú út áll előttünk. Így aztán tovább utazunk, miközben végre vízszintesben álmodhatunk az elkövetkező kalandokról.


  • 0

Küldetés

Menni, merülést vezetni  – ez az, ami motiválja a hivatásos búvárt. Ha van alkalom, felfedezni egy merülőhely ismeretlen arcát, egy kihagyott részletben elmerülni, miközben az ismert dimenziók adta, elillanó pillanatnyi varázslat nyomába vezeti az ember a búvárokat…

Vártam a július 22-i indulást, hogy két hétre ismét a Miracle One fedélzetén űzzem azt, amit értek és szeretek. Mindkét túra déli indulás, Port Ghalib, nagyjából a déli régiók merüléseire készülve. Az első túrán régi barátom  Jenei Zoli Sharmból hozta búvárcsapat élén céloztuk meg St Johns vizeit. A hajón teljesítő vezető oktató, Török Attila személye adott újdonságot a szafarihoz, miközben a régi személyzet és az ismerős zugok mosolyogtak minden felől. Sokadszor a fedélzeten… jó érzés!

Ha a két túrára gondolok, akkor összekeverednek a merülések, hiszen mindkét délre induló szafari a legjobb helyeket érinti, amik egyenként több féle képpen merülhetőek. Így adódott, hogy pár merülőhelyet teljesen új irányból, nézőpontból úsztunk meg, hogy születtek újabb felfedezések, amik a jövőben hasznosítható extrák, rejtett utak. Na, azokért vagyok én is oda, bár sokszor csak a videók tanúsítják, hogy mások, máskor voltak a jókor jó helyen. Az ember örüljön a jónak, amit kap és reméljen –  ha merülni indul.

korall.jpg

 

Az első túrán igazán bőséges volt a felhozatal szirti cápákból, volt úgy, hogy kettőt is láttunk. A csúcs az, amikor Dangerous folyosóiból kibukkanva kattogó, távíró zajok, füttyök szólnak minden irányból, mintha a zaj egyszerre jönne minden honnan és akoponyádból egyszerre. DELFINEK! Az egyik pillanatban még csak áll az ember, forgatja a fejét, minden kék. A következő pillanatban lendületes árnyak fúrják előre megukat, suhannak el körös körül, ahogy érkezik a raj. Egészen a zátony és ahajó között vagyunk, mindkettő látótávolban, öt méteren figyelünk felfelé, ahogy a fejünk felett történik a ramazuri. Az ember szeretné, ha a levegő sípolva kattogva áradna ki a torkán, hogy magához hívja a delfineket, hogy elcseverésszen velük, hogy játékra hívja őket! Hogy tudja a delfin így megigézni az embert?! Nincs rá válaszom, csak azt tudom, hogy ott állok, nyitott szívvel, boldog révetegben és figyelem, ahogy az egyik megtermett hím függölegesen lebeg a felszín alatt, majd kinyújtott farokuszonyával integet kifelé a vízből. Több se kell, a hajóról ugrálnak is befelé embereink. Egy másik delfin a víz alatt, fejjel felfelé kacsintgat, mozdulatlanul. Uszonyon vigyázállva, lebegve. Majd hirtelen nulláról gyorsul és veszett kőrzésbe kezd a raj közel érő többi tagjával. Az élmény rögzül, valahol azon a 18.x beneti központi egység központban, amit agynak is hívunk, meg egy kevés jut a kamera által látott síkból az SD kártyára is. Kevés az a gyorsan elmúló pillanat, ami ilyen közelséget enged – de örökre megmarad bennünk.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár