Shaab el Ergtől a Dunravenig

  • 0

Shaab el Ergtől a Dunravenig

Shaab el Erg felé vesszük az irányt, hullámmenet, majd fejvakarás a továbbiakat illetően. Probléma a széljárás, de mennyire is, azt mutatja, hogy beszorulunk és az éjszakai, majd a második reggel is itt ér bennünket, tehát tripla merülés lesz. Ez a Shaab el Erg trilógia. (előzmény, blog bejegyzés 3/1)

A dolgokon nem segít, hogy nem látni a napot, szürke az ég is, melegnek nyoma sincs. Delfinek mutatkoznak ingerlésképpen. Éjszakain bejött egy fekete pöttyös, hatalmas tövises rája, fenségesen pózolt. Reggel lazán körbedrifteltük a kis zátonyt, kerülve a delfineket. Egy hatalmas napóleonhal köszönt a hajó előtt, fején torz, beteg dudort egyensúlyozva bizarr látványként. A reggeli közöny tompa fényei csillogtak szemében, ahogy tűrte, hogy az összes búvár belefilmezzen a fejébe.

“Read More”

  • 0

BDE – Cápázás

Cápa! Egy idő után a mániámmá vált, hogy találkozásunkról markáns, minden igényt kielégítő emlékek birtokába kerüljek, természetesen húsba foglalt hegek nélkül. Már évek óta turkálhatunk a videómegosztókon szaporodó videók között, látva, hogy a találkozások mennyire közeliek lehetnek. Az elmúlt évek igazolták, hogy ezek a találkozások nem természetükből fakadóan közeliek és természetesek, a provokáció pedig drámává fajulhat.

night-longimanus

Így aztán a találkozások lehetőségét keresve, az elmúlt évek alatt számos alkalommal merültem Elphinston, Brothers és Deadelus vizein, számos alkalommal találkozva a cápákkal. A kék vizek predátorai azonban soha nem méltatták kamerámat igazán közeli szereplésükre, komótosan és megfontoltan ki-kitértek, hogy udvarias és ritka körökben elkerüljék a közeli szereplést. Én közeli képet  akartam, a képet kitöltő, objektívet súroló érdes cápabőr érintését kockáztatva. Izgalmas ráfordulást, agresszív közeledést, amiben nem az adrenalinlökés a cél. A kamerával történő vadászat szerencséje tehát megváratott, ami oda vezetett, hogy a cápás zátonyokat egyszerre, egymás után keressem fel, egy erre tervezett útvonalra befizetve. Ez a Brothers – Deadelus – Elphinstone szafari. Cápára fel! folyt…

“Read More”

  • 0

Kéket húzni

Útijelentés 4 – Abu Fendera krónikák – labirintus merülés után a csapat majdnem a kékbe tűnik, de aztán kövér cápákat lát. Elparadicsomozzuk a végét és odébb állunk.

Parádés Dangerous merülés, bohóchalak és bújkálás. Aztán Gota Soraya – kis sütemény. körbeúszni ezt is, fickós dolog lenne. azonban az 50+ jelek a vázlaton, meg az áramlás megléte indokolja a zodiakos menetet. Számítok az erős áramlásra, ugrunk a zátony előtt. Talán túl messze. Túl sokat koncentrálok, miközben a csónakból hanyatt buckázok. Figyelek a csapatra, kamerára, mindenre – miközben elvesztem a zátony irányát. elindulok a kék irányba – csak az van minden felé, egyformán kék és fényes. két percen belül eszmélek, hogy baj van, zátony nélkül maradunk, ha nem kerül elő a helyes kék iránya . Fogáék szerencsére maradtak köztünk és a beugrási koordinátán, így csak hozzájuk kellett társulni és velük tartani. Égő, vagy sem, de járhat így az ember, ha mellé néz. Jó lecke ez, mindenkinek.

Cápabarlang, azaz inkább terasz. Gyönyörű drift, három kövér szirti cápával, egyszerre. ezek ikrek lehetek, vagy csak mind elérte a kifejlett maximális méretet? Brutál, szívdobogtató és nirogéndús élmény. Drop off, computer jelez: fel, fel cimbora, idők vannak! A hajó közvetlen mellékében akad pár víz alatti bebúvós csarnok, aláhajlás árnyékával, üveghalak dús fűzéreivel. Itt békés és látványos levezetése történhet a nitrogénnek.

Paradise reef. Adhatnánk neki a leharcolt, a haldokló, vagy a letarolt nevet. Valamikor ez a hely egyike volt a dús élőhelyeknek, számos alvó üreggela  szirti cápáknak – emlékszem, mi is lélegzet visszafogva térdeltünk perceket egy mellett. Ma őrzi az adottságai nagyszerűségét, de éppen rossz a látótávolság és az ellenfényben is a valósnál halottabnak néz ki. Próbálok egy új útvonalat, a külső víz felé fordulva, élő fantasztikus formájú sziklaalakzatok korallszarvai között kanyarogva. Messziről kerül minket egy nitrogénteknős (az olyan, amit csak a vezető lát, meg aki ott kibicel legelől). Egy kis pufferhal tép meg egy másikat. Ez most vagy papás-mamás, vagy valami bandaháború. Belefutunk egy hatalmas tövises rájába. A zátony túlsó csücskéhez érünk, innen jobbkéz szabály, visszairányba. érdekes öblök, a korall teteje színes és élő. itt van még mit nézni azért. a levegők elfogytak, ezért a hajónál a csapat egy kivétellel távozik. Furdal a szakmai elégedetlenség, hogy nem jutott idő a barlangra, csak pár jó perc kellett volna. Aztán kérdezték, hogy mit kavartam a szélén, mire a válasz az: cápa, sasrája, teknős és a jó látótáv reményében fürkészkedtünk arrafelé. aki itt volt, látta, hogy utóbbira is nagy szükség volt. ej, ej, mi lett veled Paradise reef!


  • 0

Surprise reef

Útijelentés 2 – Abu Fendera krónikák – Régi emlékek nyomában a merülésvezető – meglepetés több alkalommal, amiről a tenger tehet – a búvárokat is megnézik, főleg, ha vonzóak

murcsi-marcsi

Benfentes beszélgetés, kérdező érdeklődik egy ilyen, meg ilyen zátony után, amelyben az emlékek szerint szerepel hat darab szirticápa, egy nagy torta, amit körbeúszott, csomó nagy torony, illetve durva áramlás a hajó alatt. A szilánkos emlékekről 2004-ben készült bejegyzés a merülési naplóba, ott volt biztosan Chris, Husi és Peti. Karaj merülés volt!

A reggeli Sataya merülés után (Ernő szelidített teknőst, aki lojális kultúrlényként minden csoportnak megjelent. Nekünk egy polipot is bemutatott, így duplán örültünk neki) két és fél óra délnek menet után Um Chararimnél hajtottunk végre barlangászást. Nem igazi barlang, hanem hangulatos korallabirintus, már-már szabályos folyosókkal. Ókori városok épültek ilyen párhuzamot és síkokat nem ismerő, girbe-gurba vonalvezetéssel, hogy a lényeg, az átjárhatóság azért mellékesen meglegyen.

“Read More”

  • 0

Fenevadak között

Grüner See hétvége – folytatásOLYMPUS DIGITAL CAMERA

Én csak egy rojtos búvárruhás, foltozott uszonyú oktató vagyok, két óceánt kóstoltam, pár tengert megnéztem, de cápaetetésen még nem vettem részt. Most nyílt alkalmam közelről megtapasztalni, hogy a táplálék mennyire elsődleges inger a vadállatok számára, azaz milyen is a “beetetés” mint viselkedés módosító faktor. Nemcsak a halak, de a búvárok is extázisba esnek!

A Grüner See látogatásával kötöttük egybe a Grübl See merülését, amit közelsége indokolt. Sívidék lévén, síszállás adódott, hogy meghúzzuk magunkat, meglepetésünkre roppant korrekt magyar vendéglátók karjaiba futottunk.

 

Félpanzióval és barátsággal fogadtak. Értékelés: visszajövünk! – és nem csak egyszer egy évben, hanem a környéket betéve ismerő vezető ajánlásai alapján, van itt keresnivalónk ha túrázni, vagy éppen síelni is támad kedvünk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bár gyalog is elérhető a tó, mi autóval faroltunk be elé, ahol tucatnyian parkoltak már. Összeszedve a búvár kártyákat, aláírtuk a nyialtkozatokat, fizettük a napi díjat és jött a briefing. Maga a főnökasszony – Sabina a veterán tourleader – profin, humorral és szabatosan ismertette az objektumot. Nem lőném le a poénokat, amikkel berendezték a helyet. Meglepő ötlet egy víztároló medrét búvárkodásra kialakítani, sőt, alpesi akváriumnak továbbálmodni még nagyobb kreativitásról árulkodik. Kellemes kis bisztró jelenti a vállalkozás fészkét, ami jól fel van szerelve búváriskolának is. A vízbemenetelt móló könnyíti meg, a tóban pedig koi pontyok, pisztrángok, lazacok nyüzsögnek, más 13 halfaj mellett. A fő műsor, a gyakorlóstég, ahol a kindertojás mint etetőanyag adagoló játssza a fő szerepet. Ahogy a halak megpillantják a sárga kapszulát, leereszkedik a vörös fátol, amin át csak a sárga kapszula létezik. Abból pedig egy fontos dolog származik: kaja és evés!

Már, ha a búvár megáll csak a stégen, akkor is a halak érintényi közelségbe jönnek, félelem nélkül siklanak el a búvárok mellett – között, hogy egy kört megtéve újra közelítsenek. Élő etető gép a búvár, semmi más szerepe nincs, szimbiózisba épült életforma. Erre mondom, hogy ugyanaz a magatartásfaktor figyelhető meg, mint mikor cápaetetős videón lát az ember. Beavatkozás a természetbe – ami ebben az esetben egy izolált, rezervátumi forma, nagyobb, gúlobális hatás és veszély nélkül, mint az élő, határtalan tengeri helyszínen elkövetett cápaetetés. Utóbbi is attrakció és bár mint gyarló búvár ott lennék az első sorban, de mint gondolkodó ember el is ítélem. A vadon élő állatokat ne etessük, még akkor se, ha az hattyú a csónakázó tavon! Vívódások nélkül bontom a kapszulát: mit nekem, vadon élők! A hatás átütő erejű, ahogy pillanatok alatt felnassolják a kis etetőanyag drazsékat. Az események felpörögnek, olyan tolongás folyik a kaja körül, hogy a búvár sem ússza meg, hogy a kesztyűjébe ne harapjanak! Aztán a kaja utáni élet kerékvágásába szépen visszazökken minden, ritkul a raj, lelassul a mozgás. Frenetikus!

A tó persze más kalandot is tartogat, pl. kincskeresésre a legkiválóbb, sok-sok mókás, vízbe nem szokványos díszletbe futhatunk bele. Pl. ha megtaláljuk, bazi nagy handzsárral kardozhatjuk le egymást, vagy úszhatunk át alagúton, miközben minden féle meglepő figura elénk kerülhet. Már csak egy panoptikum hiányzik, villanhat belénk!

Aztán újra halakat etettünk és még így is frenetikus volt…

Cuccok száradnak, mi meg ülünk a teraszon, kinézünk a síliftre, benéz a panoráma. Gyömbéres csodalevest eszünk, meg chilisbabot. Szép az élet, főleg, napsütésben! – a haletetés pedig még így, egy óra után is frenetikus!


Barlangi bújócska

Blogtár