Nightdive commando

  • 0

Nightdive commando

Éjszakai felderítő  merülés, ez lett volna a cél, másképp, némi feladattal fűszerezve. Az, hogy ez pont így alakult, de legkevésbé sem a tervek szerint, azt az élet hozta.

Első komplikációk: amikor megcsören a telefon és jön a neharagudj, nem érünk oda, másképp alakult. Mikor az utolsó cucc is az autób került, már csak ketten indultunk a bázisról. Nekünk mennünk kellett,mert Kemény Úr képviselt bennünk a tónál, aki mezítláb, búvárcuccal a hazatranszfer reményében bízott bennünk. Így maradtunk hárman a merülésre.Akkor, mikor legjobban dübörög a hőség és az ember elvermelné magát, mondjuk úgy 10 méter mélyre. Na búvárként ezt a lehetőséget nem is hagytuk volna függőben.

nightdive

Alig volt hét óra, mikor leparkoltunk. A porta arculata teljesen megváltozott, plusz pénztár pavilonok és számos fekete fehér biztonsági ember nyújtotta akadálypálya tette rázóssá a sima bejutást. Elsőre búvárcuccal mentünk neki a kordonnak. A fődákó (nagydarab, kopasz, megmondóember) modortalanul kitiltott jövő hétig minden búvártevékenységet a láthatóan induló Seefest ürügyén. Szerinte.

A merülés törlése nem opció. Ezt az egyet leszögeztük.

Második kör: bejutni a kempingbe. Nincs foglalásunk, tehát nem lehet.

Harmadik próba: más strand, bázis, mint merülési hely. negatív. Körbejártuk a tavat és a megfigyelés alapján nincs alkalamas szabad bejutás. Hacsak… (mindig van egy ilyen opció, de ezt nem publikálják a szakirodalomban, hiszen ezekből mindig lehet kalamajka)

A hacsak, este 10:22 volt, mikor vízbe értünk, csendben, puhán süllyedve el a sötét, sima tavon. Leírhatatlan érzés, az ismerős, ismeretlen izgalma. Ketten merültünk le, hogy a tavat hosszában végigúszva, végül is csakazértis a fesztivál területén jöjjünk kifelé – ami nekünk semmi értéket, élményt nem képviselt. (fura, egyre többször megy az ember szembe a tömeggel. Itt is, jönnek, fizetnek, kavarognak az emberek és költik a pénzt szükségtelen és felesleges módon – olyan dolgokra, amiket csak grimaszolva kerülgetünk majd kifelé.)

Nem mértük fel túl precízen a távolságot, sem a feladatot. Jelen esetben ez sok kockázattal nem járt, mindegy, hogy hol érünk partot, hiszen párhuzamosan haladunk majd vele, hosszú időn át. A ksi megszakításokkal megtett 77 perc merülési idő egyszerűen mézédes finom merülés volt. A langyos-hűs 4-9 méteres rétegekben úszva csukák, és hatalmas harcsák jelentették a mérföldköveket, a kisebb egységeket naphalak, sügerek és rákok képviselték. A legdurvább találkozás egy nagy vasstég alatt volt, ahol egy kapitális, morcos harcsa lakott. nem örült nekünk, az látszott a viselkedésén, de mi azért megnéztük.

Ahogy múlt az idő, lassan közelgett a tó vége és kezdtünk arra is gondolni, hogy találjuk meg Jasont a szállítót (akivé Kemény Úr vált a küldetés idejére). A Lorenz bázis előtt úsztunk ki, ahol jól esett egyet elnyújtózni. Bármilyen hihetetlen, a merülés annyira ideális volt, hogy maradt még száz bar minden palackban.

Jason ott volt. Sok ember, dodzsem és vásáros népek. Három securitis igyekezett felénk. A nyugdíjas korosztályt képviselték, udvariasan mosolyogtak szerelésünk láttán. “katonai búvárok” vigyorogtak. Mi is vigyorogtunk és fesztelenül kisétáltunk a parkolóhoz. Kivilágított zeneparádés szétszerelésre adódott alkalmunk. Az egészségügyi részelg mellett, akik azt hihették, hogy valószínűleg mi is a rendezvény biztosítói vagyunk.

 

 


  • 0

December 31 – brrr!

Év végi zárás – azaz utolsó merülés. Nem lehetett tovább húzni, a Karácsony elmúlt – Rota vírusnak hála át lett programozva vagy háromszor a családi időbeosztás. Szilveszter volt a legstabilabb, mindenkinek szóba jöhető lehetőség. Már akinek a száraz ruha ezt szóba hozza…

Nem voltunk egyedül. Osztrákok szokás szerint megtalálhatóak minden alkalom kapcsán, ha merülni kell. Ezért úgy igazítottuk a tervet, hogy a tó közepén, a bázisnál menjünk a vízbe. Előre felvettük a szkafandereket, molnárkocsira raktuk a palackokat és felidéztük a hideg vízes merülésről ildomos ismereteket, amik komplikálhatják a merülést. Főleg, hogy fagypont alatt voltunk, már a parkolóban beragadt egy oktopus. Tartalék reduktorból szervízelve – pipa, gyerünk be!

Napsütés, mínuszos levegő, 5 fokos vízhőfok. Grüner See kompatibilis állapot, elő a száraz kesztyűket! Lemerüléskor a csuklya alá szivárgó víz mint jeges satu, markolja a koponyát, vagy csak az összehúzódó erektől zsugorodó fejbőrünk szorítása okoz fájdalmat? Percek múltán helyreáll a komfort. A tó közepére úszunk. Tiszta a víz, 15-19 méteren bolyongunk. Fura hangulat, derengő félhomály, mintha egy mélytengeri búvárfilmbe teleportáltunk volna. Mintha… 150 méteres a mélység! Nyomasztó eufória!  …nem tudni miért, de mégis jó. Nem jönnek a szavak, csak az, hogy jó.

45 perc. Pont elég ahhoz, hogy a kezeink ledermedjenek. Ez éppen kezd problémás lenni, annak is, aki szárazban van, de aki neoprénben, annak kifejezetten élettelenek, erőtlenes és fájdalmasak az  újjai. Pont annyira, hogy a rádermedt ujjakról ne tudja a kesztyűt lefejteni saját dermedt ujjaival – ez a huszonkettes csapdája.

IMG_2512

Amilyen jó a merülés, olyan jó a visszatérés. Gyűszűnyi pezsgővel koccintunk az osztrák csapattal, az alkohol káforként tűnik el bennünk, azonnal a fejbe ér, majd olyan gyorsan, ahogy érkezett, el is száll a mámor. Összepakolunk, duruzsol a fűtés. Ilyenkor kezd visszatérni az élet az átfagyott végtagok elgémberedett ujjaiba. De azt is mondhatja a mezei búvár, hogy szokatlan hidegben , szokatlanul lehet fázni. Hogy ezt meg lehet szeretni, vagy csak meg kell tanulni elviselni? – valószínű ezen gondolkodott mindenki, ahogy a meleg autóban zötykölődtünk hazafelé, a szilveszter éjjel felé, a jövő évi merülések (meleg) vizeiről álmodozva.

 

 


  • 0

Hideg vízi merülések

A búváriskola fejezeteiben tárgyaljuk, milyen kötelmek is vonatkoznak a téli, avagy hideg vízi merülésekre. December 31-én szilveszteri merülére indulunk, ennek alkalmából kerül felidézésre egyik korábbi, első merülésünk, 2003-ból.

Bild 6 Eistauchen Icediving 25

A kép illusztráció, forrás: http://www.xray-mag.com/content/photo-ice-diving

Van-e olyan ember, aki szereti a hideget? Lehet-e a jég alatt fázni? Mennyire van ott hideg? Egyáltalán milyen ott lenn? Fogható-e valamihez, az ember nem járta birodalom varázsa? Van pár kérdés, amire mi kerestük a választ. Ez pedig a: Jég alatti merülés

Ha belegondolunk, a magunk vágta lékben eltűnve, a jég túlsó oldalán egy olyan dimenzióba juthatunk, ahol nem járt még ember! Értelemszerűen tömegtől sem kell tartanunk. Leselkednek azonban szép számmal egyéb veszélyek, hiszen a toplistán a jég alámerülés is szerepel a legveszélyesebb sporttevékenységek listáján! Ez már nem hobbymerülés: lazaság, figyelmetlenség életveszélyes helyzetet teremt, ahol a biztos segítség a vastag jégpáncél túlsó oldalán vár…

Mikor ónosszürke felhők a téli égen havat ígérnek, és nagy árnyékkal takarják a fagyott Földet, akkor van ideje a téli búvárkodásnak. Naptár szerint 2003. február kettőt írunk.

Embereink, hétköznapi értelemben normálisak, alapvetően azonban megszállott búvárok. Van egy pont, ahol már a téli hosszú napok és a merülés hiánya elfogadhatatlan, akkor az ember néhány téli ráfázás után lecseréli a vastag, nyirkos neopren ruhát egy komfortos szárazruhára, megspékeli egy téli fagymentes automatával, aztán kere még valakit, akivel lehet menni a víz alá… Egy vasárnap reggel már két ilyen fazon az A3-as -on robogott Bécsújhely felé. Fenyvesi Tomi meg jómagam. Mikor megérkeztünk a Neufelder Seehez, már jól ki voltunk melegedve, hiszen utazóruhának a vastag, kezes-lábas alsóruci volt rajtunk. A tóparti parkolóban az autóból való kiszállással eldőlt minden: hiába a süvítő szél, a havas téli díszletek és a korcsolyázó emberek, mi most oda lemerülünk a jég alá.

“Read More”


  • 0

Délutáni műszak

Aratás előtti gutaütős hőség. Utóbbit éreztem, ahogy tompa bágyadtságba süppedtem, az előbbiről meg a szakemberek beszélgettek az autóban, ahogy húztunk északra, Neufelder See irányába. Mindig szomjas hangulatban limonádéztunk az 1%-os sörből amíg az elfelejtett utánvéd megérkezett. Így is időben voltunk ahhoz, hogy megtorpanjunk a jegypénztár előtt. Nos, nyári hónap lévén, a kassa este hétkor zár. A belépők árát újabb Radler-be fektettük, oltva a szomjúságot miközben a tóvendéglő teraszán meg is tartottuk a briefinget.

Kívántuk a merülést, az biztos. Jó volt belegázolni a vízbe, elmerülni szusszanva a zöldes, hűs homályba. Teljes kiskör volt a cél, azaz a déli mólótól elúszni a bázisig, érintve szinte az összes stéget, csónakot és vezető kötelet.

Nyilatkoztam, melyben elítéltem a neoprén kesztyűk használatát kemény férfiaktól. Magam jó példával elöljárva – otthon is hagytam az ötujjasokat – merültem, míg a kényes arisztokrata urak kesztyűs kézzel. Nagyon jó volt a víz 14 méterig, ahol kezdett a felszíni kellemetes jellegéből veszíteni. Haladtunk.

A bázis előtti stégeknél a régi búvárharang sajnos le lett borítva és a csónaknak is csak a nyomait láttuk. Persze nagy ívben elkerültük a mélyebb zónát, hiszen fények nélkül nagyon komor volt ott lenn a habgulat, Olyan fagyos forma.

Beletelt vagy 53 percbe a kör, jó is volt nagyon. Rákok, csukák, sügerek. Azért legközelebb szeretném, ha nem én tájolnék, hanem valaki más praktizálna helyettem.


  • 0

Hideglelés

Locsolás előtti menet, kis tradicionális határmenti búvártalálkozó: Neufelder See. Soproni kollégák száraz ruhás merülési tréninget tartanak, osztrák sógorék meg vegyesen – ki neoprénben, ki szkafanderben. Én speciel fecskében sütkérezem északi cimboráim mellé kiterülve. Ujjong a lelkem, olyan jó idő van, simogat a napfény, a víz fürdésre csábít. Mikor Misiék kijönnek a vízből, azért süt a hideg róluk, nem hagyom, hogy keblükre öleljenek. Gödöllő, Hatvan, Brac, Budapest, Győr, Atlantis Búvárszakosztály (egy másik) nevek hangzanak el, miközben sor kerül a bemutatásra és a körbekínálásra. Van sajtos-kócos pogi, tepertős muffin, mangalica és egyebek. Valamit morgok a zsírhurkás hasamra kirótt diétáról, de enni kell, ha az ember szabad levegőn héderel.

Fürödni is kell, ha az ember tóparton napozik. Megtörtént. Először bokáig, majd térdig. Nem vagyok én Shirilla! Így aztán elmesélhetem, hideg a víz, lenn még kilenc fok is akad. De merülni már lehet, még ha pancsolni önsanyargató merénylet is.

Este soproni éjszakába történt egy kisebb mélységű elsüllyedés. Italra is futotta, így aztán nőtt a barátság. A csapat révén a kollégiumi szállás, mellé külön vendégszeretetet a Kállai Family garantálta, amit nem is tudok megköszönni. Ez olyan barátságféle, kölcsönös tisztelet. Szóval köszönet érte, szép hétvége volt, Húsvét előtt. Remélem majd alakul visszavágó, valamikor, valahol.


Barlangi bújócska

Blogtár